Egy napon a prérityúk talált egy tojást, és addig ült rajta, míg ki nem kelt a madárka. A prérityúk tudtán kívül egy sastojást keltett ki, amit valami miatt magára hagytak.
Míg a sas a madarak közül a legnagyobb, és könnyedén és méltóságteljesen szárnyal a magasban, a prérityúk egyáltalán nem tud repülni. Sőt, annyira igénytelen, hogy szemetet eszik.
Ahogy azt sejteni lehetett, a sasfióka - mivel egy prérityúk-családban nőtt fel - azt gondolta magáról, hogy ő is prérityúk. Kapirgált, szemetet evett és kotyogott, akárcsak egy prérityúk.
Egy nap, amikor felnézett az égre, egy hatalmas fehérfejű rétisast látott, amint a magasban repült, s közben aláereszkedett, és átfordult. Amikor megkérdezte a családját, hogy mi volt az, így válaszoltak neki:
- Az egy sas. De te sohasem lehetsz olyan, mert te csak egy prérityúk vagy!
Ezzel visszamentek a szemetet kapirgálni.
A sas egész életét úgy töltötte, hogy vágyakozva nézte a szárnyaló sasokat, és nagyon szeretett volna csatlakozni hozzájuk a felhők között. De soha nem fordult elő vele az, hogy felemelte volna szárnyait, és megpróbált volna repülni. Élete végéig abban a tudatban volt a sas, hogy ő prérityúk.
Arra születtél, hogy repülj. De néhányan közületek úgy gondolkodnak és viselkednek, mint a prérityúkok, mivel a világ azt mondja nektek, hogy azok vagytok. Isten „kevéssel tett kisebbé az angyaloknál" (lásd Zsolt 8,6 és Zsid 2,7). Szoktad-e úgy érezni, hogy több az élet annál, mint amit te megtapasztalsz? Nézz felfelé! Emeld fel a szárnyaidat, és repülj! Isten azt akarja, hogy azzá légy, amivé Ő teremtett.
Péter apostol írja az 1Pt 1,14-ben: „Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek." Más szavakkal azt mondhatnánk, hogy ne élj többé úgy, mint az olyan sas, aki azt hiszi magáról, hogy prérityúk. Már nem vagy tudatlanságban. Tudod, hogy ki és mi vagy. Újjászülettél Isten élő és ható igéje által. Most élj ennek megfelelően! Terjeszd ki a szárnyadat, és repülj!