„Elég most már, Uram! Vedd el életemet ,,mert nem vagyok jobb elődeimnél!" 1Királyok 19,4b
Nem szokatlan jelenség, hogy Isten emberei is depressziósak lehetnek, olyanok, mint amilyen itt Illés. Mózes és Jónás is kívánták már a halált (2Móz 32,32; Jón 4,3). Isten sohasem ígérte meg a hívőknek, hogy megőrzi őket a nagy nehézségektől. Az efféle levertség nem föltétlenül a hit vagy a szellemi élet hiányát bizonyítja. Mindnyájan kerülhetünk ilyen állapotba.
Előfordul, hogy Istentől elhagyatva érezzük magunkat, jóllehet tudjuk, hogy Ő sohasem hagyja el az övéit. Vigasztalást keresünk Isten Igéjében, de újra meg újra olyan igehelyekre bukkanunk, amelyek a megbocsáthatatlan bűnökről vagy az elbukottak reménytelen állapotáról beszélnek. Megéljük annak a betegségnek reménytelen állapotát, amit sem belgyógyászatilag, sem sebészileg gyógyítani nem lehet. Barátaink tanácsolják, hogy azonnal szakadjunk el ettől a gondolkodástól, de azt nem mondják meg, hogyan. Kérjük és kívánjuk a gyors gyógyulást, de csak azt tudjuk megállapítani, hogy a levertség jön és nem akar távozni. Az egyetlen dolog, amire még gondolni tudunk: önmagunk és nyomorúságunk. Kétségbeesésünkben azt kívánjuk: bárcsak Isten drámai közbeavatkozása által meghalnánk.
Az ilyen depressziónak különböző okai lehetnek. Egészségügyi problémák; így pl. a vérszegénység károsan hathat gondolkodásunkra. Lehetnek szellemi okai, pl. elkövetett, de meg nem vallott, és bocsánatot nem nyert bűn. Talán lelki ok: ide vezethet a házastárs hűtlensége. A túl sok munka vagy a nagy szellemi feszültség idegkimerültséget eredményezhet. Vagy lehet bizonyos gyógyszeres kezelés, amely kedvezőtlenül hat szervezetünkre.
Mit tehetünk ilyenkor? Először is imádságban forduljunk Istenhez, és kérjük: vigye véghez rajtunk a maga csodálatos tervét! Általunk ismert bűneinket valljuk meg és hagyjuk el. Bocsássunk meg mindazoknak, akik ellenünk vétettek. Azután vessük alá magunkat alapos orvosi vizsgálatnak, hogy eleve kizárható legyen minden fiziológiai ok. Erőteljes változtatásokat kell végrehajtanunk, hogy túlhajszoltság, gondok, stressz és hasonlók forrását kikapcsoljuk. A rendszeres alvás, egészséges étkezés, szabadban való testi munka szintén jó gyógymód lehet.
Ettől kezdve meg kell tanulnunk életünkben megtartani egy kiegyensúlyozott tempót, miközben „nem"-et tudunk mondani azokra a követelményekre, amelyek talán újra a szakadék szélére sodorhatnának minket.