„Se szemérmetlenség, se ostoba beszéd vagy kétértelműség, ami nem illik..." Efézus 5,4
Kerüljük a laza viselkedést, mert ez a szellemi erőnk veszteségét okozza.
A prédikátor hatalmas és komoly témákat taglal, mint amilyen az élet és a halál, az idő és az örökkévalóság, de ha ez túl sok humort is tartalmaz, akkor hallgatói többnyire csak a viccekre emlékeznek, és elfelejtik a többit.
Az igehirdetés átütő erejét gyakran elveszi az utána folytatott felületes csevegés. A megtérésre való ünnepélyes felhívás azt munkálhatja, hogy az utána következő csendben az örökkévalóság ízét érezze meg a gyülekezet. De ha a látogatók felállnak, és kifelé indulnak, a mindennapos dolgokról való beszéd hangzavara hallatszik. Az emberek beszélgetnek a futballmérkőzésről vagy a napi politikáról. Nem csoda, ha ezzel megszomorítják a Szent Szellemet, és nem történik semmi Isten ügyéért.
A gyülekezet véneinek, akik sokat viccelődnek, csak kevés valódi szellemi befolyásuk van a fiatalokra, akik őket példaképüknek tekintik. Talán azt gondolják, hogy a humoruk imponál a fiataloknak, csakhogy ezeknek finom érzékük van az ilyen dolgokhoz, és ezért gyakran csalódottak és kiábrándultak.
Különösen nagy kárt okoz az az otrombaság, ha a Bibliát viccek számára használják fel, miközben igehelyeket vesznek elő, hogy nevetésre ingereljenek valakit. Valahányszor a Bibliáról viccelődünk, meggyöngítjük tekintélyét a magunk és mások életében!
Ez nem jelenti azt, hogy a hívő embernek nem lehet humorérzéke. Egyszerűen azt jelenti, hogy a humorát tartsa a megfelelő határok között, hogy ne gyöngítse és ne hamisítsa meg a bizonyságtételét.
Kierkegaard mondja el annak a bohócnak az esetét, aki keresztül-kasul rohant a városon, és úgy kiabálta, hogy a cirkuszi sátor lángokban áll a város szélén. Az emberek hallották segélykiáltásait, és csak úgy dőltek a nevetéstől. Senki nem hitt neki.
Charles Simeon felakasztotta a szobájában Henry Martyn képmását. Akárhol is tartózkodott dolgozószobájában, úgy érezte, hogy Martyn követi őt tekintetével, és azt mondja: „Légy komoly; ne pepecselj." És Simeon ilyenkor mindig azt felelte: „Igen, komoly akarok lenni, nem akarok pepecselni, mert lelkek mennek vesztükbe, és az Úr Jézust kell megdicsőíteni."