"Átkozzátok Mérózt - mondta az Úr angyala -, átkozva átkozzátok lakóit, mivel nem jöttek el segíteni az Úrnak, segíteni az Úrnak a hősök közt!" Bírák 5,23
Debora énekében azért átkozza Mérózt, mert lakói közönyösen nézték, hogyan harcol Izráel a kánaánitákkal. Ruben törzsét is keserűen gúnyolja: jó szándékúak voltak ugyan, de nem akkor hagyták ott nyájaikat, amikor kellett volna. Gileádot, Ásért és Dánt is bírálja tétlenségéért.
Dante azt mondta: „A pokol legforróbb helye azoknak van fenntartva, akik a nagy erkölcsi válságok idején semlegesek maradtak."
Ugyanezzel a gondolattal találkozunk a Példabeszédek könyvében, ahol ezt olvassuk:
„Mentsd meg azokat, akiket halálra visznek, és ne fordulj el azoktól, akiket, a vesztőhelyre hurcolnak! Ha azt mondanád, hogy erről nem tudtunk, az, aki a szíveket vizsgálja, beléd lát, és aki a lelkedet őrzi, ismer, ő megfizet az embernek cselekedete szerint" (Péld 24,11-12).
Ezzel kapcsolatban Kidner a következőket mondja: „Béres, és nem jó pásztor az, aki a súlyos körülményekre (11), reménytelen feladatokra (11) és megbocsátható tudatlanságra (12) hivatkozik; a szeretet nem nyugszik meg olyan könnyen - és a szeretet Istene sem."
Mit tennénk ma, ha nagy antiszemita hullám söpörne végig országunkon, ha a zsidókat, Isten választott népét, újra koncentrációs táborba, gázkamrákba, krematóriumokba hurcolnák? Kockára tennénk-e életünket, hogy nekik menedéket biztosítsunk?
Vagy ha keresztyén testvéreinket üldöznék, és halálbüntetés terhe mellett meg lenne tiltva, hogy őket befogadja bárki is: védelmet nyújtanánk neki otthonunkban? Mit tennénk?
Vagy lássunk valami kevésbé hősies, és talán valószínűbb esetet. Tegyük fel, hogy egy keresztyén szervezet vezetője vagy, ahonnét el akarnak bocsátani egy hűséges alkalmazottat, egy másik befolyásos vezető kívánságára, hogy az ő emberét alkalmazzák. Mikor döntésre kerül a sor ebben a kérdésben, néma maradsz?
„Hallgatni nem mindig arany. Olykor csupán piszkossárga."