„Senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is." Filippi 2,4
A Filippi 2 kulcsszava: „a mások". AzÚr Jézus másokért élt. Pál másokért élt. Timóteus másokért élt. Epafroditus másokért élt. Mi is éljünk másokért.
Nemcsak azért, mert ez a helyes, hanem azért, mert ez nekünk is jó! Sokszor nagy árat kell fizetnünk azért, hogy másokért éljünk, de még nagyobbat azért, ha nem másokért élünk!
Társadalmunk tele van olyan emberekkel, akik csak saját érdekeikért élnek. Saját problémáikon töprengve ülnek otthon. Elgondolkodnak minden őket ért kicsiny sérelem fölött, és hamarosan hipohonderek lesznek. Magányukban azon siránkoznak, hogy senki sem törődik velük, és nemsokára az önsajnálatban merülnek el. Minél több idejük van az önmagukkal való törődésre, annál lehangoltabbak lesznek. Az élet egyetlen belső rémlátássá alakul át. Hamarosan orvoshoz fordulnak, és tabletták tömegét szedik be, amelyek sohasem gyógyítják ki őket énközpontuságukból. Azután törzsvendégek lesznek a pszichiáterek heverőjén, hogy megszabadulhassanak életuntságukból.
Az ilyen emberek számára a legjobb gyógymód a másokért való szolgálat. Vannak fekvő betegek, akiket meg kell látogatni! Idős emberek, akiknek szükségük van barátra. Kórházak, amelyekben örömmel fogadnak minden önkéntes segítőt. Vannak, akiket egy levelezőlappal vagy levéllel föl lehet vidámítani. Misszionáriusok, akik örülnek a hazulról kapott híreknek (és minden csekélységnek, amely otthonukat megeleveníti és megszépíti). Lelkeket kell megmenteni! Röviden: nincs mentségük az unatkozóknak. Bőségesen van tennivaló, hogy megtöltse életünket hasznos cselekedetekkel. S miközben másokért élünk, kitágul baráti körünk, érdekesebb lesz az életünk, kiteljesedik, és békességet találunk. P. M. Derham mondotta: „Az együttérzéssel teli szívet nem fenyegeti a gondterheltség és önsajnálat veszélye."
Igen, Uram: a többiekért élni! Add, hogy ez legyen éltem jelszava! Segíts, hogy a mások terhét hordva éljek Érted, s majd úgy menjek haza!