„Vigyázzatok, hogy mit hallotok!" Márk 4,24
Az Úr Jézus figyelmeztetett minket, hogy gondosan figyeljünk arra, amit hallunk. Felelősek vagyunk azért, hogy ellenőrizzük azt, ami füleinken bemegy, és felelősek vagyunk azért is, hogy amit hallunk, azt hasznosan alkalmazzuk.
Ne hallgassunk arra, ami nyilvánvalóan hamis. A szekták óriási hangerővel harsogják propagandájukat. Szüntelenül figyelik, ki az, aki figyel rájuk. János apostol figyelmeztet, hogy szektásokat ne fogadjunk házunkba, sőt még csak ne is köszöntsük őket. Ezek Krisztus ellenségei.
Ne hallgassunk arra, ami veszélyes módon aláaknázza hitünket. A főiskolákon és az egyetemeken a fiatalok gyakran ki vannak téve az Isten Igéjével kapcsolatos kételyek és tagadások naponkénti pergőtüzének. Hallják, hogyan értelmezik át a csodákat, hogyan utasítják el - alkalmanként kényszerű elismeréssel - az Úr Jézust, és hogyan hígítják fel a Szentírás világos kijelentéseit. Lehetetlen, hogy akik ezeknek a romboló tanításoknak ki vannak téve, azok érintetlenek maradjanak tőlük. És ha nem is fosztja meg a fiatalokat a hitüktől, beszennyezi gondolkodásukat. „Vihet-e valaki tüzet a keblében úgy, hogy meg ne gyulladjon a ruhája? Vagy járhat-e valaki parázson úgy, hogy a lába meg ne égjen?" (Péld 6,27-28). A válasz természetesen: „Nem!"
Ne hallgassunk tehát arra, ami tisztátalan és kétértelmű. Mai társadalmunkban a környezetszennyezés legrosszabb fajtája a gondolatok beszennyezése. Az a szó, amely legjobban jellemzi a legtöbb folyóiratot, könyvet, rádió- és tévéadást, filmet és beszélgetést, az a „szenny". Ha a keresztyén ember állandóan ki van téve ezeknek a dolgoknak, akkor az a veszély fenyegeti, hogy elveszíti a bűn iránti érzékét. És nem ez az egyetlen veszély! Ha szennyes és kétértelmű történetek hatolnak be gondolatvilágunkba, akkor gyakran ezek a legszentebb pillanatokban ismét előjönnek, megzavarnak és meggyötörnek.
Ne töltsük meg gondolatvilágunkat értéktelen és haszontalan dolgokkal! Az élet túl rövid, és a feladataink túl sürgetőek. „Olyan világban, mint amilyen a mienk, mindent szent komolyságnak kell jellemeznie."
Pozitív oldalról viszont gondosan fáradozzunk azért, hogy meghalljuk Isten Igéjét. Minél alaposabban tápláljuk gondolkodásunkat Isten Igéjével, és engedelmeskedünk Isten szent parancsainak, annál jobban végre tudjuk hajtani az Ő szándékait, annál inkább átformálódunk Krisztus képére, és annál védettebbek vagyunk környezetünk erkölcsi szennyezettségétől.