MOST MÉG TÖBBET hallunk Isten városáról, és a könyv különböző figyelmeztetésekkel, egy ígérettel és egy imádsággal fejeződik be.
Az élet vize árad, mint hatalmas folyó, amelynek forrása a trónnál van. Ez örökre hozzákapcsolódik a kereszt művéhez, mert ez Istennek és a Báránynak a trónja. Ez a folyó, amely örökre tiszta és ragyogó, határtalan örömmel sugárzik, találó szimbóluma az élet teljességének, amely Isten Szellemétől származik. Ahol ez a folyó folyik, az élet fája növekszik, amely bővölködik a kívánatos gyümölcsök állandó változatosságával, amelyről mindenki, aki örökké él, szabadon ehet. Levélzete dús, a népek egészségére szolgál.
Ahol ilyen körülmények uralkodnak, nem lehetséges újabb átok, mint amilyen az első teremtést tönkretette; ott felhőtlen a világosság, Isten és a Bárány dicsőségének a fénye. Az Úr szolgái örömöt találnak a bilincsektől szabad szolgálatban, és ami mindennél jobb, látni fogják az Ő arcát, már nem tükör által, homályosan, hanem szemtől szembe! Bunyan írta a következőket: „...melyet, amikor megláttam, közöttük kívántam lenni."
Háromszor mondja Urunk: „Eljövök hamar!" Eljön, boldog, aki megtartja szavait! Eljön, hogy megjutalmazza az övéit munkájuk szerint. Eljön szívünk Vőlegénye, és Jánossal együtt mondjuk: „Ámen. Bizony jövel Uram Jézus!"
Befejezésül jön még az üzenet az emberekhez, hogy mindenki ingyen ihat az élet vízéből. Itt van még a komoly figyelmeztetés, hogy „az idő közel van", ne késlekedjünk, amíg a változtatás lehetetlenné nem válik, mert „amely helyre leesik a fa, ott marad" (Préd 11,3).
„Én Jézus" vagyok, aki beszél szolgáihoz, mert Ő örökre ezt a drága nevet viseli. Őrá várunk és szolgálunk, amíg itt vagyunk, az Ő kegyelme kiapadhatatlan. Összefoglalásul érdemes idézni Ágoston szavait: „Aki tehát szereti az Úr eljövetelét, nem aki bizonygatja, hogy az közel van, sem az, aki azt bizonygatja, hogy nincs közel, hanem az, aki akár közel van, akár távol, őszinte hittel, állandó reménységgel és odaadó szeretettel várja."