JÁNOS LEVELÉNEK ez az utolsó szakasza elvezet az Isten akarata megismerésének egy nagyon gyakorlati eredményéhez. Tudjuk, hogy Ő „nem gyönyörködik a gonosz halálában" (Ez 33,11); tehát nagyon gondos megkülönböztetést kell végezniük imádságukban azoknak, akik tudják, hogy „a kéréseink, amelyeket kértünk Őtőle", meghallgatásra találnak. Ugyanolyan súlyos dolog kérni valakiért, aki halálos bűnnel vétkezett, mint azt feltételezni, hogy bűn van valakiben, aki azt nem követte el. Mindegyik ellenkezik Isten akaratával. Nem választhatjuk „a könnyű utat"; mert ha ismernénk is Isten akaratát - akkor a dolog okozna nehézséget. Gondoljunk Nádábra és Abihura (4Móz 3,4); a tíz kémre (4Móz 14,11); Kóréra, Dátánra és Abirámra (4Móz 16,27.32-33); Uzzára, (2Sám 6,7); a „júdai férfira" (1Kir 13); valamint Anániásra és Safirára (ApCsel 5), akik nem természetes halállal haltak meg az Úr előtti magatartásuk miatt. Mindegyik esetben látható, hogy azokat, akik meghaltak, ilyen vagy olyan formában elbizakodottság jellemezte. Ne felejtsük el a 4Móz 15,30-31-ben adott figyelmeztetést; továbbá az Úr szavát a Mt 12,31-32-ben, a Szent Szellem elleni káromlással kapcsolatban. Ha a Szentírás feljegyezte ezeket az eseményeket a mi tanulságunkra, mennyire vigyáznunk kell, ahogyan a zsoltáríró is tette, amikor imádkozott; „Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól" (bűnöktől) (Zsolt 19,14).
János most ismét világosan megállapítja, hol van mindenki: vagy átadta magát az Atyának, ott maradva, ezért a gonosz nem illeti őt; vagy segítség nélkül és öntudatlanul vesztegel a gonosz hatalmában.
Levelének végén János összefoglalja mindazt, amire figyelmeztette őket az előző fejezetekben, egy másik egyszerű intéssel, amelyet gyengéden ad elő: „Fiacskáim, oltalmazzátok meg (vigyázzatok, mint egy őrszem) magatokat a bálványoktól!" A bálvány valami látható dolog, de azok, amelyekről ő írt, nem mindig láthatók fizikai szemmel, noha a szellemi megkülönböztető képesség számára nyilvánvalónak kell lenniük. Az igaz Isten láthatatlan, és soha nem is lesz látható, kivéve Jézus Krisztuson keresztül, Aki egyúttal az örök élet, amiről János beszél. Ragadjuk meg mindnyájan az apostol szolgálatának gazdagságát!