JAKAB RÖGTÖN egy gyakorlati problémával foglalkozik, a kísértéssel (2. v.). Ez olyan szó, amelyet jó és rossz értelemben is lehet érteni: jót tenni vagy bűnre csábítani; a szövegösszefüggés dönti el, hogy melyik jelentés érvényes. Megpróbáltatásokat minden hívő ember tapasztal (1Kor 10,13), és az eredetük eltérő. Ezek nem annyira kudarcunk példái, inkább az a kérdés, hogyan reagálunk rájuk.
Jakab azt mondja: örömet kell találnunk az ilyen tapasztalatokban (1,1-4), hogy bebizonyosodjék: valóban bízunk-e Istenben. Tudunk-e türelemmel Őrá várni, hogy megszüntesse azokat, hogy a tökéletességet, a krisztusi képmást munkálja bennünk (Ef 4,13)? Nem hiányzik-e életünkben a kegyelem, a képesség a megpróbáltatásban való helyes magatartáshoz? Elmondja, hogyan juthatunk ehhez a bölcsességhez: Istent kérve, Aki készségesen megadja, szemrehányás nélkül. Fontos, hogy hogyan kérjünk: pozitív értelemben hittel; negatív értelemben: ingadozás nélkül, nem hasonlítva a hullámokhoz, vagyis bizonytalanul, kétszívűen. Úgy, mint aki Istenre tekint, vagy mint aki önmagára, és ezért ingadozó, állhatatlan? A hívő dicsőítse Istent ezekben a próbákban, akár szegény, akár gazdag: ha szegény, örüljön Isten szabadításának; ha gazdag, örüljön alacsonyságának, megtanulva, hogy ne függjön a javaktól, mert azok végül örökre eltűnnek. Ezeknek a próbáknak az eredménye a 13-18. versben látható. Aki eltűri azokat, áldást nyer Istentől, megkapva az élet koszorúját, a jutalmat a győzelemért (1Kor 9,25).
A másik ember (Jak 1,13) ugyancsak kísértést szenvedett. De a „kísértést" itt rossz értelemben használta: mint bűnre csábítást. Ez a próba nem Istentől származik. Ő nem tehet rosszat, és nem is kísérti rosszra az embert. Hogyan kísérthetné így Isten gonoszra azokat, akiket ö szült az igazság Igéje, az evangélium által?
Isten jó adományának és tökéletes ajándékának példája látható abban, hogy életet adott (18. v.), hogy Ő szült minket az evangélium igazságának Igéje által. Ebből származó ajándéka a tökéletes végeredmény, „hogy az Ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk". A „zsenge" a legjobbat, az Istenhez nagyon közelit sugallja, ugyanúgy, ahogyan Izráel volt a legjobb a nemzetek között (Jer 23). A végeredmény, amit Isten elvár bennünk megpróbáltatásainkon keresztül, a türelmes kitartás, amely kiérdemli az élet koszorúját. Az Atyánál és ajándékainál nincs „változékonyság" (18. v.), szemben a hullámzással és kétszínűséggel (6., 8. v.), amikor a hit megfogyatkozik.