AZ ELESÉS (Zsid 6,6) a névleges keresztyén hűtlen elhagyási cselekedete. Itt olyan zsidóról van szó, aki megtagadta Krisztust egyfajta vallástétel után. Az ilyen nem újulhatott meg ismét bűnbánatra vagy megtérésre, minthogy sohasem volt ilyen megtapasztalása. Miután először megváltoztatta Krisztussal kapcsolatos gondolkodását, majd visszatért korábbi helyzetébe, ezzel azt hirdette, hogy Krisztust jogosan feszítették meg, és tették megvetés tárgyává: „akik önmaguknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák őt" (6. v.). A hit gyermeke ilyet sohasem tesz. Az evangélium hatása hasonlatos a földhöz, amely beissza az esőt és különböző eredményeket hoz: a fűtermő talaj áldást nyer, a tövistermő talaj arra van kárhoztatva, hogy felégessék (vö. 2Kor 2,16).
A 9-20. vers azokat szólítja meg, akik cselekedetükkel és szeretetük munkájával bemutatták üdvösségük bizonyítékát. Az ilyeneknek van itt figyelmeztetés és bátorítás. Mivel reménységük van a jövőre, figyelmezteti őket, hogy legyenek buzgók (11. v.), és a jelenlegi nyomorúságok miatt ne legyenek restek, hanem türelmesek (12.v.). A türelem példájaként Abrahámra hivatkozik. ígéretet kapott, mielőtt Izsák megszületett (1Móz 12,2). Amikor Izsákot felajánlotta, Isten ezt az ígéretet esküvel is megerősítette (22,16). Csak akkor nyerte meg a 14. versben lévő ígéretet, amikor Izsák már 60 éves volt, és Rebekának ikrei születtek. Isten szava és Isten esküje, amelyben Önmagára esküdött (13. v.), képessé tette Ábrahámot a türelmes várakozásra. Mi volt az ő bátorításuk (erős vigasztalásunk)? (18. v.) A két változhatatlan dolog: az Ő szava és esküje, amelyekkel Isten bizonyította, hogy tanácsvégzése (szándéka) megváltozhatatlan. Nekünk, minthogy odamenekültünk Krisztushoz, hogy megragadjuk az Őbenne lévő áldás reménységét, olyan reményünk van, amely, noha láthatatlan és mennyei (a kárpiton belül van), lelkűnknek bátorságos és erős horgonya. Jézus is bement a kárpiton belülre értünk, mint Útnyitónk; ez a mi belépésünk záloga egy dicső napon. Közben Ő a mi érdekünkben van ott, minthogy nagy Főpap lett Melkisédek rendje szerint.
Biztonságosan a partra, árnyak nem léphetnek arra a ragyogó földre,
Kín, bánat, elválás sincs; a viharnak örökre vége.