AZ 1-7. VERSBEN azt látjuk, hogy milyen legyen a kapcsolatunk a külső világban lévőkkel; most, a 8-15. versben azzal foglalkozunk, hogy milyen legyen a kapcsolatunk azokkal, akik belül, a gyülekezetben vannak.Világosan meg vannak különböztetve a férfiak és nők, ami a gyülekezetben betöltött helyzetüket és funkciójukat illeti. A teremtésben meghatározott isteni rendhez következetesen ragaszkodni kell a gyülekezetben is.
A férfiaknak kell foglalkozniuk a nyilvános imádkozással; a nőknek úgy kell öltözködniük, hogy illendő legyen azokhoz, akik istenfélőnek kívánnak mutatkozni - mértékletesen és diszkréten, ékességük pedig ne a fényűző és látványos ékszerviselés legyen, hanem a dicséretre méltó jó cselekedetek. Egy szóval, az ékesség ne felszínes és materiális legyen, hanem szellemi és erkölcsi. Ezen kívül a nő „csendességben tanuljon" a gyülekezetben, „teljes engedelmességgel" (11. v.). Ne igyekezzen tanítani, sem arra, „hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben" (12. v.). Ez teljes összhangban van azzal, amit Pál az 1Kor 14,34-ben lefektetett: „A ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincsen megengedve nékik, hogy szóljanak." Az utasítások annyira világosak, hogy nehéz belátni, hogy bármely becsületes olvasó miért nem tudja megérteni azok fontosságát, különösen akkor, amikor az 1Tim 2,13-14 két okot is megad ezekhez a tilalmakhoz, amelyek az asszonyokat érintik:
(1.) A teremtés sorrendje. A nő helye a teremtésben meghatározza helyét a gyülekezetben. „Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva" (13. v.).
(2.) A törvényszegés sorrendje, a nő része az elbukásban. „Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett" (14. v.). Éva megcsalatott, de Ádám szándékosan volt engedetlen; felesége iránti szeretetből cselekedett.
Mai igeszakaszunk tehát hasznos emlékeztető arra, hogy a férfi és a nő viszonylagos funkcióira vonatkozó isteni rendelkezést a gyülekezetben nem lehet büntetlenül félretenni. Megvan az oka és jelentősége, hogy ezeket az istenadta alapelveket ma is fenntartsuk, amikor némelyek szándékosan eltávolodnak tőlük. Bárcsak hatna Isten a szívünkre - és ha szükséges, lelkiismeretünkre - ezekkel a dolgokkal kapcsolatban, és tartana meg bennünket, hogy hűek maradjunk igazságához.