ITT PÁL azzal foglalkozik, hogy hogyan viszonyuljanak a hívők a vénekhez, egymáshoz és a kívülvalókhoz. Ismerjék el a véneket, és megkülönböztetetten szeressék őket (5,12-13). Ezt nehéz munkájukért tegyék, és a terhek miatt, amelyeket hordoznak, amikor munkálkodnak a gyülekezetben. Ha az ilyen embereket helyesen értékelik, akkor a gyülekezet aláveti magát vezetésüknek és tanácsaiknak. Utasítja a hívőket, hogy egymással legyenek békességben (5,13). Ne legyenek hitszakadások egy gyülekezetben, mert ez a bizonyságtételt semmivé és hiábavalóvá teszi.
Négy figyelmeztetést ad a hívőknek. Intsék az engedetleneket vagy rendetleneket, vigasztalják a határozatlanokat vagy bátortalanokat, támogassák a szellemileg gyengéket, és legyenek türelmesek egymás iránt. Ezek a dolgok legyenek nyilvánvalóak Isten népe minden gyülekezetében. Legyenek türelmesek minden emberrel szemben (5,14), ne legyenek heveskedők. Arra törekedjenek, ami a másik ember javára van, vagyis ne a gonoszra, hanem a jóra.
Figyelmezteti az üldözést szenvedő tesszalonikaiakat: „mindenkor örüljetek" (5,16), és „szüntelen imádkozzatok" (5,17). Az utóbbinak két szempontja van: először, hogy a keresztyéneknek állandóan késznek kell lenniük az imára, és a reakció minden helyzetben az imádkozás legyen (Neh 2,4). Amikor pedig konkrét imatémánk van, nem szabad abbahagynunk az imádkozást, amíg válasz nem érkezik. Pál ilyen példát mutatott az 1. fejezetben.
Pál megparancsolja a tesszalonikaiaknak, hogy a Szellemet meg ne oltsák, mivel úgy látja, hogy idegenkednek a Szellem megnyilvánulásaitól. A prófétálást, vagyis Isten kijelentésének részletes kifejtését meg ne vessék, akár előre szóló kijelentés (figyelmeztetés), akár jövendölés az (az Úr második eljöveteléről). Ne fogadjanak el minden megnyilatkozást, csak azokat, amelyek őszinték (5,19-21). Ezt követően a szentté létel folyamatával foglalkozik (5,22-24). Ez Isten munkája, és Pál azért imádkozik, hogy egész lényüket őrizzék meg szeplőtelenül. A teljes megszentelődés az Úr eljövetelekor fog megtörténni.
Végül Pál imádságot kér, és ünnepélyesen kötelezi őket, hogy a levelet olvassák fel mindenkinek, mert mindenkinek tudnia kell, amit az apostol el akart mondani. Végül Pál kegyelemért imádkozik olvasói számára, akiket olyan gyengéden szeret az Úrban.