A NYITOTT sír nagy kilátásokat tár elénk. Krisztus feltámadása nagy dolgok garanciája. A jelenlegi igeszakasz sarkalatos pontja két fontos állítás: (1) „Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül", és (2) „az ő eljövetelekor". Mivel Krisztus feltámadt a mi feltámadásunk biztosítva van; és mivel újra eljön, ez meg fog valósulni. Krisztus feltámadása és a miénk elválaszthatatlanul összefonódik (12-13. v.). Az egyik megköveteli a másikat; az egyik a másikra támaszkodik. Krisztus feltámadásának fontossága abban látható, hogyha az nem tény, az apostoli igehirdetés üres; a hit hiábavaló; a bűn megmarad; a mi bizakodó kedveseink elvesztek; mi pedig a legszánalmasabb emberek vagyunk. Krisztus feltámadása biztosítja a nagy eljövendő aratást, mert ugyanúgy, ahogyan Ádámban „mindnyájan" meghaltak, Krisztusban „mindnyájan" meg fognak elevenedni, mindenki a maga rendje szerint, amikor az Úr visszatér a levegőbe.
Ezek alapjával foglalkozva most a mi feltámadásunk hitelességéről beszél. A bemerítkezés komédia? Ha a halottak nem támadnak fel, csak mint halottak merítkeztünk be? Életünk veszélyeztetése Krisztusért értelmetlen, és hajlandóságunk arra, hogy Őérette szembenézzünk a halállal céltalan, ha a halottak nem támadnak fel. Voltak egyesek, akik ezt tagadták? Most ennek külső megjelenésével foglalkozik (35-49. v.), Pál a növényzet területéről veszi az illusztrációt: romlandó testünk olyan, mint a földbe vetett mag; fel fog támadni romolhatatlanul a menny számára, ahogyan Isten akarja (38-42. v.). Elvettetik romlandóságban, feltámad majd romolhatatlanságban; elvettetik gyalázatban, fel fog támadni tündöklően (lásd: Mt 13,43). Elvettetik erőtlenségben, feltámad majd új erőben; elvettetik természeti test, fel fog támadni szellemi test, amelyet nem korlátoz az idő, a tér, vagy az anyag. És ami a legnagyszerűbb, ez a győzelem feltámadott és visszatérő Urunk által lesz.
Ezután jön az összefoglalás (24. v.): az uralkodó Krisztusnak nem lesz versenytársa, minden ellenséges uralom és hatalom megdől; minden ellenségét legyőzi; halál nem lesz többé, Ő pedig át fogja adni a királyságot az Atya Istennek. Krisztus halálára tehát Krisztus uralkodása lesz a válasz, és ez elvezet a végső helyzethez, amikor Isten lesz minden mindenekben.
Tanulság. Ilyen biztos kilátással mi mindnyájan álljunk erősen, „mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor" (58. v.).