„EGY a farizeusok közül", abból a szektából, amely olyan elkeseredetten ellene volt az Úr Jézusnak, meghívta, hogy étkezzék vele. Ő elfogadta a meghívást. A társasághoz később csatlakozott egy nő, akiről tudták a városban, hogy „bűnös". Lukács valóban különös képet mutat nekünk; ott van Jézus, az Igaz Ember; a farizeus, az önigaz ember; és a nő, a nem igaz ember.
Talán ránézett azokra az áldott lábakra, amelyeket hamarosan átszegeznek majd az ő bűneiért ugyanúgy, ahogyan a mieinkért, és szembeállította azokat a lábakat az ő saját útjain járó lábaival. Az Úré a szép lábak voltak, amelyek „jó híreket" hoztak, amelyek „békességet" hirdettek (Ézs 52,7); a nő lábai viszont nyugtalanok voltak, és letértek a jó útról, Péld 7,11-12. Megállása, sírása, könnyivel való mosása, fejének hajával való megtörlése, csókolása és megkenése, mindez imádó szívről és a bűnösség érzékeléséről beszél az isteni dicsőség jelenlétében.
A farizeus, ezt látva, azt kérdezte szívében, hogy milyen próféta „ez az ember", mivel a nő, aki megérintette, bűnös volt (Lk 7,39).
Jézus olvasott gondolataiban, és ez alkalmat adott egy példázatra (Lk 7,41-42).
A hitelezőnek volt két adósa. Az egyik ötszáz pénzzel tartozott neki, a másik ötvennel. Az első adóssága tízszer annyi volt, mint a másodiké, de egy ponton hasonlítottak egymásra... mindketten fizetésképtelenek voltak! „Nem volt nékik miből megadni." Szívének nemeslelkűségétől indíttatva a hitelező „mind a kettőnek elengedte" a tartozását. Mennyire ilyen a mi Istenünk, „Aki megbocsátja minden bűnödet" (Zsolt 103,3). Az, akinek „többet engedett el", természetesen jobban fogja szeretni, és a nő tettei mélységes nagyrabecsülést fejeztek ki Őiránta, akinek volt hatalma „e földön a bűnöket megbocsátani" (Mk 2,10). Azok nyilvánvaló tiltakozása ellenére, „akik együtt ültek vele az asztalnál" (Lk 7,49), Jézus bűnbocsánatot hirdetett, és ezt mondta a nőnek: „A te hited megtartott téged. Eredj el békességgel" (50. v.).
A tanulság ebből a példázatból az, hogy mi mindnyájan adósok vagyunk, ki többel, ki kevesebbel. A kérdés nem annyira bűnünk nagysága, hanem annak ténye. Bárcsak megtapasztalnánk, amit ez az asszony megtapasztalt, és sok bocsánatot nyerve, viszonzásul jobban fogjuk őt szeretni.