02.23 A bölcsesség szavai

A FEJEZET ismerős kifejezéssel kezdődik, azzal, hogy „tanította őket". A farizeusok azonban, akik eljöttek, nem akarták, hogy tanítsa őket, hanem inkább próbára akarták tenni az elválás kérdésével. Az Úr először Mózesre hivatkozott nekik, aztán pedig a teremtésre, és megismételte az Isten örök szándékában lévő házassági elveket (2-9. v.). Később az Úr a házasságtörés helyzetéről beszélt a tanítványoknak, amelybe az emberek kerülnek, ha megsértik ezeket az elveket. Az Úr szavai sohasem lettek hatályon kívül helyezve.

Az Úr karjában lévő kisgyermekek gyönyörű epizódja mindig az ihlet forrása lesz a szülőknek és másoknak is, akik szívükön viselik a gyermekek szellemi javát (13-16).

Az ember, aki futva jött az Úrhoz és azt kérdezte, hogy hogyan nyerheti el az örök életet, kegyelmes, de kihívó választ kapott. Bár állította, hogy megtartotta a parancsolatokat, hiányzott nála az az Úr iránti áldozatos szeretet, amely arra indította volna, hogy tegyen meg öt lépést; menjen, adja el és ossza szét; jöjjön és kövesse. Az Úr megszerette őt, de látott egy dolgot, ami hiányzott nála, ez azonban minden volt a megtérését illetően. Az ifjú pedig elment megszomorodva (17-22).

Amikor Jakab és János azt kérte, hogy az Úrhoz legközelebb ülhessenek az Ő dicsőségében, Jézus két szimbólumot alkalmazott a válaszában; poharat és bemerítkezést. Az első az elfogadásról, a második a belépésről beszélt. Ez az, amit az Úr elszenvedett a kereszten. Elfogadta az elszakadást az Atyától (és a SzentSzellemtől); ez volt a pohár. Belépett a kereszthalálba; ez volt a bemerítkezés. Az üldözésben és szenvedésekben ők valóban kiitták a szenvedés poharát, és bemerítkeztek azzal a bemerítkezéssel, de a pozíciók, amelyekre törekedtek, nem számukra készíttettek (35-40). Szolgálatuk nagyobb volt annak példáját követve, Aki nem „azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon" (45. v.). Szolgálatuk fogja ezt követni az Ő nevében, Aki életét adja sokakért.

A festői szóképekben, amelyekkel Márk elmondja Bartimeus látásának visszaadását (46-52), a legékesszólóbb az, hogy „Jézus megállt", amikor meghallotta a vak koldus kiáltását.