JÉZUS SZEMÉLYE nyilvánvalóan mély benyomást gyakorolt napjainak embereire. Kétségtelenül megláttak olyan tulajdonságokat az Úrban, amelyek arra a következtetésre vezették őket, amit mondtak (14. v.). Az Úr osztozott Bemerítő Jánossal a bűn és a képmutatás meg nem alkuvó elítélésében; ugyanazt a megingathatatlan és félelem nélküli bátorságot mutatta, amelyet az emberek Illésnek tulajdonítottak, és a szánakozásnak hasonló érzéseivel rendelkezett, mint amilyen a síró prófétáé volt. Péter azonban tudta, hogy a múlt és annak jeles alakjai már nincsenek. Most Ővele álltak szemben, aki nem lehetett más, mint Krisztus, és semmivel sem kevesebb, mint Isten Fia. Pétert, mindazon keresztül, amit hallott és látott az Úrtól, az Atya képessé tette, hogy behatoljon Személyének titkába (16. v.).
Péternek azonban hosszú volt az útja. Nem osztotta Jézus azonosításának népszerű elképzeléseit, de bizonyára osztozott a Messiásról alkotott népszerű nézetekben. A Messiásról alkotott elképzelése reménytelenül híjával volt az igazságnak, és következésképpen, amikor Jézus a jeruzsálemi haláláról beszélt, szembeszegült Ővele (21-22). Péter helyesen ítélte meg a rangját, de rosszul a küldetését. A kereszt Péter számára a megütközés köve volt. Ezt bizonyította, hogy a messiási küldetésről alkotott elképzelései emberiek voltak és nem Istentől eredtek. Az isteni szándékban ugyanis Krisztus szenvedése küldetésének alapvető részét képezte (Mt 20,28). Péter később eljutott mindennek a megértéséig. Első levelében minden fejezetben beszél az Úr szenvedéséről - és mindig összefüggésbe hozza azokat krisztusi elhívatásával.
Azokban a szavakban, amelyeket Péter Cézárea Filippinél mondott, Jézus két különböző visszhangot hallott a múltból. Először is felismerte Atyja hangját, amely bemerítésekor bejelentette isteni és egyedülálló Fiúságát (16-17. v.). Azután felismerte az ördög hangját, amely a pusztában azzal kísértette, hogy kerülje el a keresztet, és válasszon rövid utat a trónhoz (22-23). Ugyanabból a forrásból (Péter szájából) tört elő édes és keserű víz azon a napon (Jak 3,11). De Őt nem csapták be. Nem lehetett eltántorítani üdvözítő küldetésétől. Gyülekezetet kellett építenie (18. v.). Krisztus olyan szeretettel volt Gyülekezete iránt, hogy kész volt önmagát adni érte (Ef 5,25).
Mt 16.14 Ők pedig azt felelték: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.
Mt 16.16-17 Simon Péter pedig így válaszolt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. Jézus pedig azt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert ezt nem test és vér jelentette ki neked, hanem az én mennyei Atyám.
Mt 16.18 De én is mondom neked, hogy te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel az egyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.
Mt 16.21-22 Ettől fogva kezdte Jézus jelenteni tanítványainak, hogy neki Jeruzsálembe kell mennie, és sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, és meg kell öletnie, és harmadnapon feltámadnia. Péter félrevonta őt, és feddni kezdte: Isten őrizz, Uram, ez nem történhet meg veled!
Mt 20.28 Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét váltságul adja sokakért.
Jak 3,11 Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból csörgedeztet-e édest és keserűt?
Ef 5,25 Ti, férfiak, szeressétek feleségeteket, amint Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte,
Félreértések Péterrel
Félreértések Péterrel kapcsolatban
Ebben a versben NEM arról beszél Jézus, hogy Péteren építi fel az egyházat, hanem Péter kijelentésén (16.v), hogy "Te vagy a Krisztus"
Nem Péter kapta az engedélyt, hogy a menny kapuit nyitogassa (és főként nem a magukat Péter örököseinek kinevezők). Itt arról van csak szó, hogy a SzentSzellem azon szolgálata, mellyel a megtért embert bekereszteli Krisztus testébe csak azután kezdődik meg, miután Péter megjelenik (a 3 kböző csoportnál)
Péternél voltak a mennyek országának kulcsai, ő volt felelős a gyülekezet ajtajának megnyitásáért az Újszövetségben szereplő mindhárom csoport előtt: zsidók, samáriabeliek és pogányok előtt.
Apostolok Cselekedetei 2-ben Péter nyitotta meg a gyülekezet ajtaját a zsidók előtt, s attól kezdve az nyitva maradt a zsidó emberek előtt. Attól kezdve minden alkalommal, amikor egy zsidó ember megtért, a Lélek azonnal bekeresztelte a Messiás testébe. APCsel 8-ban a samáriabeliekkel történik ugyanez, majd az ApCsel 10-ben a pogányokkal.
(Ezzel Péter kulcsára már nincs továbbiakban szükség)