Onézimosz története bizonyára egyike Újszövetségünkben a legnagyobb bizonyságtételeknek Isten kegyelméről, ahogyan az az egyéni életben megnyilvánul. A történet úgy kezdődik, hogy ő házi rabszolgája a jómódú Filemonnak, Kis-Ázsia nyugati részén, Kolossé nemes városában. Amennyire tudhatjuk, ura elég jólelkű volt, de rabszolgának lenni valakinek a házában olyan életet, amely állandó alantas szolgálatot jelent, személyes jogok vagy remények nélkül, kivéve azokat, amelyeket ura biztosít számára. A rabszolgaság intézménye elvette az emberi méltóságot, és minden parancsnak feltétlen engedelmességet követelt meg. Ennek a társadalmi rétegnek a tagjait úgy tekintették, mint akiknek csak annyi az értékük, mint uruk vagyontárgyainak.
Bármennyire könnyű lehetett is Onézimosz sorsa, állandóan tudatában volt annak a ténynek, hogy rabszolga. A szabadulásra vonatkozó gondolatok állandó társai lehettek. Ha, ahogyan látni fogjuk, viszonylag fiatal ember volt, akkor a szökés gondolata Filemon házának megszorításaihoz viszonyítva mindennél vonzóbbnak tűnhetett előtte. Önmaga megszabadításának a terve egyre gyakrabban tölthette be gondolatait. Végül elérkezett az alkalmas pillanat, és a szökés valósággá vált.
Feltehetően magával vitt valamennyit ura javaiból vagy pénzéből, hogy közvetlen szükségleteit kielégítse, 18. v. Rómába ment, ahol el tudott tűnni a tömegben. Itt új barátokra lelhetett, és Filemon csak távoli emlékké vált számára.
Imádkozzunk sokakért, akik a mi társadalmunkban hagyták el korábbi életútjukat, néhányan közülük fiatalok és otthontalanok, mások menekülnek valami elől. Némelyeknek jól ismert keresztyén otthonuk és egyesületük volt, de elszakadva ezektől a kötelékektől, kimentek az istentelen világ sötétjébe.
Sohase becsüljük le Isten gondviselői bánásmódját, és figyeljük meg az Ő uralkodói jóságának szuverén cselekedeteit. Onézimosz találkozik Pállal és rajta keresztül az Üdvözítővel. Hamarosan úton volt vissza, Kolosséba Filemonhoz, és most már hívő emberként kellett elrendeznie urával a dolgokat.
Jussanak eszünkbe tékozló fiak, és imádkozzunk, hogy olyan megértő fogadtatásra találjanak, amilyenben Onézimosznak lehetett része.