A Filippiekhez írt levél második fejezetét gyakran olvassuk úgy, hogy figyelmünket csak az első tizenegy versre fordítjuk. Emiatt állandóan elveszítjük a három példát, akiket Pál arra használ, hogy bemutassa, mit jelent a "Krisztus indulatának" birtoklása a gyakorlatban, napról napra megélve. Az Epafroditosz önfeláldozásáról szóló rövid életrajzi részletek azt példázzák, amit az jelent, hogy "ne nézze ki-ki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is", 4. v., az életre történő alkalmazásban bemutatva.
Nyilvánvaló, hogy Epafroditoszt nem csupán a pénzbeli ajándék elvitele miatt küldték az apostolhoz, hanem azzal a speciális megbízatással is, hogy maradjon Pállal a fogságban. Azért volt ott, hogy szolgáljon neki a filippi gyülekezet nevében, akik meg voltak győződve, hogy ezáltal mindnyájan ott lesznek Pállal, részesülve szenvedéseiben, 25.30. v. Könnyen el tudjuk fogadni, hogy amikor körülnéztek valaki után, hogy ezt megtegye a nevükben, a filippi gyülekezet Epafroditoszban találta meg azt a teljesen készséges és önzetlen szolgát, aki alkalmas erre a feladatra. Ugyanilyen kész eszköz vagy-e az Úr kezében arra a kis feladatra, amelyet Ő akar neked ma adni?
Azok a leírások, amelyeket Pál alkalmaz ezzel a férfival kapcsolatban, azt mutatják, hogy megérkezésekor teljes odaadással vetette bele magát minden helyzetbe, amely szolgálatot igényelt. Nevezte "testvéremnek", amely a vonzódás és közelség kifejezése, és "munkatársamnak", jelezve, hogy milyen készségesen kapcsolódott bele az evangélium munkájába. Aztán "harcostárs" is, mivel Epafroditosz kivette részét a csatamezőn is, hogy szembeszálljon az ellenséggel. Végül ő a "követük" és "szolgájuk" Pál "szükségei" szerint, és pontosan ez az, amiért elküldték, 25. v. Epafroditosz száz százalékos életet élt Uráért. Nálad megvan-e a teljes odaadás Istenért? Lehet, hogy megosztott hűség tartja vissza Őt életed trónjától.
A betegség, amely Epafroditoszt sújtotta, gyorsan jött, és olyan súlyos volt, hogy Pál szinte kétségbeesett miatta. Ez teljes mértékben annak a ténynek volt tulajdonítható, hogy "a Krisztus dolgáért odaadta magát", és ennél még a saját életét sem tartotta fontosabbnak, 30. v. De Isten visszaadta az életét, és ezt cselekedve sokakat meggazdagított.
"Az életünk hamar elszáll; mit Krisztusért tettünk, megáll."