Címlap
Velünk az Isten!
Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!

Main navigation

  • (Jóhír) Velünk az Isten
  • Kategóriák
    • Kategóriák
    • Arhívum
    • Szójegyzék
    • Újak
  • Előadások
    • Lejátszási listák (opens in new tab)
    • Boldog élet titkai (opens in new tab)
    • Bibliai események kronológiája (opens in new tab)
    • A Messiás élete - párhuzamos evangéliumok (opens in new tab)
    • A római levél (opens in new tab)
    • Alaptanítások (opens in new tab)
    • Jézus próféciái - Utolsó idők
    • Szösszenetek (opens in new tab)
    • Vegyes (opens in new tab)
  • Ajánló
    • Ajánló
    • Filmek
    • Videó
    • Könyvek
    • Zene
    • Bibliai kalandtúra (opens in new tab)
    • Válaszok a kérdéseidre (opens in new tab)
    • Kapcsolat
  • Online Bibliák
    • EFO Biblia (opens in new tab)
    • Károli (opens in new tab)
    • Revidiált újfordítás (2014) (opens in new tab)
    • Bible Hub (opens in new tab)
    • Bibliatársulat (opens in new tab)

12.19 Fébé

Fébé
diakónus
ragyogó
Róma 16,1-2

Fébé azt jelenti, hogy "ragyogó". Neve nagy valószínűséggel személyiségét tükrözte, amelyhez Isten kegyelme adja a megkoronázás dicsőségét. Nem tudunk férjről vagy életének dolgairól, amelyek akadályozták volna lehetőségeit, hogy szolgáljon az Úrnak és népének minden módon, ahogy tehette. Kenkreában élt, amely tengeri kikötő volt néhány mérföldre Korintustól keletre. Mint nőtestvér Krisztusban, személyesen ismerte Pál apostolt, segített neki és "sokaknak" még rajta kívül.

A gyülekezet, amelynek tagja volt, bizonyára nagyra becsülte és értékelte a munkát, amelyet ott végzett. Amikor szükség volt valakire, akit megbízhattak, akkor feltehetően Fébét választották elsőként. A szó, hogy "diakónus", jelzi a gyülekezet általi elismertségét. Te mennyire vagy "ragyogó" az Úr számára az Ő népe között? Rád bízhatnak dolgokat, felnéznek rád, az egész közösség megbízik benned? Könnyű senkinek lenni. Törekedj arra, hogy maradandót tégy Istenért!

Hogy Fébé megbízható volt, nyilvánvaló, mert Pál arra készült, hogy az ő kezére bízza a Rómaiakhoz írt levél kézbesítését. Bátran ajánlhatta a római gyülekezetnek, tudva, hogy neki magának milyen hasznos volt az ő gondoskodása.

Jó, ha elgondolkodunk azon, hogy mi méltók vagyunk-e ajánlólevelet kérni a gyülekezettől. Átadnánk-e azt más hívőknek, tudva, hogy valóban olyanok vagyunk, amilyennek a levél mond bennünket? Ezek a levelek lehetnek csupán formalitások, amik jószívűnek állítanak be minket. A bennünket elfogadó hívők elvárhatják-e tőlünk az irántuk való teljes elkötelezettségünket? Krisztus iránti odaadásunk ugyanolyan nyilvánvaló-e otthonunktól távol, ahogy hinni szeretnénk otthonunkra visszagondolva? Vagyunk-e olyan dicséretre méltóak, amilyen Fébé volt?

A római keresztyénektől azt kérte Pál, hogy "fogadják be". Ennek a fogadásnak olyan kedvesnek kellett lennie, amilyen elvárható azok részéről, akik "megszenteltek" voltak. Pál nagyon is a tudatában volt, hogy hogyan fogja Fébé érezni magát, mint nő, ráadásul egyedül egy olyan óriási városban, mint Róma. Voltak dolgok, amelyekben az ottani keresztyének segítségére fog szorulni. Imádkozz olyan keresztyénekért, akikről tudod, hogy otthonuktól távol vannak, és akiknek ma ilyen segítségre lehet szükségük. Hála Istennek az azokról való boldog megemlékezésért, akikkel találkoztunk bizonyos helyeken, akik szeretik Krisztust, és akikkel drága közösségre lelt

Könyv kereszthivatkozásai ehhez: 12.19 Fébé

  • ‹ 12.18 Juliusz, a százados
  • Fel
  • 12.20 Titusz (1) ›