Micsoda magával ragadó alkalom lehetett Trójában, amikor a hívők "összejöttek, hogy megtörjék a kenyeret"! Trójában kapta Pál a látomást a macedón férfiról. Trója a várakozás helye volt, amíg az új rendelkezések meg nem érkeztek. Trója lett az ugródeszka az evangélium bizonyságtételének Európába történő átterjesztésében. Most, évek elteltével micsoda összejövetel! Olvassuk el a 4. versben lévő listát - ezek képviselnek néhányat az Európában és Ázsiában végzett munka "első zsengéjéből". A kegyelemnek micsoda trófeái! Micsoda alkalom, hogy együtt legyenek! Az ember jól emlékszik, amikor még nagyon fiatalon vett részt ilyen találkozókon, és szemét azokra emelte, akiket akkor úgy tekintettek, mint Isten tekintélyes embereinek csoportját, és kívánta, hogy hozzájuk hasonló lehessen! Csodálkozhatnánk, ha ez lett volna Eutikhosz gondolataiban is, amikor részt vett ezen az összejövetelen? Csak "egy bizonyos fiatalember" volt, aki együtt lehetett napjainak szellemi elitjével. Adja Isten manapság, hogy több ilyen fiatal férfival és nővel rendelkezzünk, akik arra törekszenek, hogy elöljárjanak Isten szolgálatában, és akik azt akarják, hogy azok társaságában lehessenek, akik ismerik Istent. Nyilván hosszú nap állt azok mögött, akik most egybegyűltek erre az estéli összejövetelre, és Pál hosszú beszéde ezt nem könnyítette meg Eutikhosz számára. Ehhez a körülményhez nyilvánvalóan hozzájárult a felső teremben uralkodó meleg, és egy idő múlva ő "mély álomba merült", aztán nagyon "elnyomta az álom", végül pedig "leesett... és halva vették fel".
Kétféle tanulság van itt. Először is, az igehirdetőknek figyelmet kell fordítaniuk üzenetük tartalmára és hosszúságára, hogy elkerüljenek ilyen következményeket, különösen a fiatalabb tagok részéről. Másodszor, nekünk, mint hívőknek, figyelnünk kell, hogy a Sátán álomba ne ringasson bennünket - mély álomba, aztán pedig bukásba! Az évek folyamán felépített bizonyságtétel egy pillanat alatt elveszhet, ha álomba süllyedünk, és nem halljuk meg az Úr hangját. Sajnos, sokan érzik úgy, hogy az összejöveteleken való puszta jelenlétünk a szellemi élet jele, amikor pedig a valóságban mély álomban vagyunk, és éveken keresztül nem halljuk meg a Szellem hangját, és nem reagálunk rá.
Hála az Úrnak, Eutikhosz megelevenedett, helyreállt és visszatért, de micsoda zavar támadt miatta! Még a legjobb szándékok is ide vezethetnek, ezért mindig "vigyázzunk és imádkozzunk" - hogy igazi közösségben legyünk, amely képessé tesz bennünket, hogy meghalljuk az Úr szavát, és reagáljunk rá.