Pilátus örök példaképe a becstelenségnek - az az ember, aki az Úr Jézust kereszthalálra ítélte. Jézus ott állt kihallgatáson előtte, valójában azonban ő volt kihallgatáson Jézus előtt. Krisztus világossága Pilátus lelkébe hatolt, és feltárta természetének legmélyét.
Ebben a sorsdöntő találkozásban az volt az ellentmondás, hogy a római bíró meg volt győződve a fogoly ártatlanságáról, akit elítélt. A helytartó megértette, hogy a főpapok vádjai mögött irigység van. Urunk egyedülálló magatartása és csendes nemessége bámulatba ejtette. A néhány szó, amelyet mondott, összezavarta Pilátust. Mérlegelését megzavarta feleségének üzenete is, amely a vádlott igaz voltára utalt. Nem csoda, hogy Pilátus nyilvánosan háromszor kihirdette Krisztus ártatlanságát.
Mégis halálra ítélte. Pilátus következetlen volt. Megpróbálta egyrészt Jézust szabadon bocsátani, másrészt kiengesztelni a népet. A határozott döntés elkerülésére törekedett. Elküldte Jézust Heródeshez, és amikor ezzel kudarcot vallott, előjött egy nemtelen kibúvóval. Jézust meg fogja korbácsoltatni, és azután szabadon bocsátja. Ez logikátlan, nagyon rossz és igazságtalan volt. Pilátus azt remélte, hogy a megkorbácsolás talán kielégíti a csőcselék vérszomját, vagy talán felkelti szánalmát. A kísérlet hiábavaló volt. Pilátus ezután a húsvéti amnesztiába kapaszkodott. Úgy gondolta, hogy a nép majd Jézust részesíti előnyben Barabbással szemben. Sajnos, Barabbást választották. Pilátus kertelése végére jutott - sarokba szorították. A csőcselék uralma győzött az elvek felett. Végső mentségként mosta kezeit, de kimondta a halálos ítéletet. Micsoda tökéletesen hiábavaló gesztus!
A kísérlet, hogy igazságot szolgáltasson és a tömeg tetszését is elnyerje, meghiúsult. Ez mindig is kudarcra volt ítélve. Az erőteljes hangok elsöpörték Pilátus tétovázó akaratát. Főképpen egy kiáltás befolyásolta: "Ha ezt az embert szabadon engeded, nem vagy a császár barátja". Ez rejtett fenyegetés volt - feljelentés Rómába. Ez eldöntötte a kimenetelt. "A karrier Jézussal állt szemben. Nos, Jézusnak mennie kell" (Stewart, J. S.). Pilátus nem vállalta a vád alá helyezés kockázatát. A félelem a csőcseléktől és a következményektől többet számított, mint Krisztus. Gyáva gyengeség és hitvány önérdek uralta Pilátus lelkét és juttatta Jézust keresztre. Isten őrizzen bennünket ilyen istentelen jellemvonásoktól!