Jerikó a pálmafák és friss vízforrások vonzó városa volt. Ez hasonló a világhoz és annak rendszeréhez - vonzó sokak számára, de erkölcsi sötétséggel, bűnnel és átokkal terhes, Józs 6,26.
Bartimeus Izráel kiábrázolása a maga vakságában, 2Kor 3,15, valamint a bűnben és nyomorúságban lévő emberiségé Isten előtt. Az evangélium világossága el van rejtve sokak elől, mert, "e világ Istene (a Sátán) megvakította a hitetlenek elméit", 2Kor 4,4.
Nyomorúságos látványt nyújthatott ez a szerencsétlen ember, minden megalázottságával, ülve és koldulva az út mellett. Megfosztva a látás drága ajándékától, és a nagy tolongás közepette hallotta, hogy a Názáreti Jézus megy arra. Úgy látszik, hogy neki nem volt szüksége magyarázatra annak a valakinek a nagyságát és képességét illetően, aki megtisztelte Jerikót azon a napon a jelenlétével. Lehet, hogy tudta, hogy Ő volt az az egyedülálló Ember, akiről azt mondták, hogy "öröktől fogva nem hallotta senki, hogy vakon született szemeit valaki megnyitotta volna", Jn 9,32.
Bartimeus nyilvánvalóan tudatában volt nyomorúságának, és elhatározta, hogy odamegy ahhoz az egyetlen Emberhez, aki nyomorúságát megszüntetheti. Ellene állt a tömeg, de semmi sem akadályozhatta meg, hogy az Üdvözítő elé jusson, még öltözékének kellemetlensége sem. A vak koldus kitartó kiáltása azt eredményezte, hogy az élet és dicsőség Ura csendben megállt, és megparancsolta, hogy hívják oda. Micsoda kegyelem, amely itt megmutatkozott!
Az Úr kérdésére válaszolva a férfi tétovázás nélkül a látását kérte. A férfi hite megáldásának eszköze lett. Az Úr hatalmának elismerése és a tanítványság azonnali megnyilvánulása tanulság mindnyájunk számára.
Az Úr Jézus sohasem járt újra azon az úton, és Bartimeus kihasználta egyetlen alkalmát arra, hogy találkozzon az Üdvözítővel. Itt egy képet látunk Krisztus üdvözítő munkájáról; Ő még mindig megnyitja a szellemileg vak ember szemét. Bartimeus példája az igaz tanítványságnak, ahogyan "követte Jézust az úton."