Ez egyike az Újszövetségben legjobban ismert történeteknek. Ez a csodálatos hit és a legmegdöbbentőbb hitetlenség megnyilvánulása. A béna férfi barátai bíztak az Úrban, miközben a vallási vezetők kritizálták és elítélték az Üdvözítőt.
Amikor az Úr Jézus Kapernaum városában járt, nagy tömeg gyűlt össze, hogy hallgassa és tanúja legyen csodáinak. A ház, ahol dolgozott, teljesen megtelt - nem volt hely a négy barát számára, hogy a béna embert fekvőpárnáján elébe vigyék. Hitüket azonban nem lehetett eltántorítani, ezért nyílást csináltak a tetőn és leeresztették a beteg embert az Úr elé.
Hitük nem egyszerűen valamilyen hiedelem vagy a Jézusról megismert tények voltak. Hitük tettekben megnyilvánuló hit volt, amely cselekvésre ösztönözte őket. Hitük minden akadályt és nehézséget legyőzött, ezért az embert Krisztushoz vitték. Hitüket az Üdvözítő felismerte, mert ezt olvassuk: "mikor látta az ő hitüket".
Ennek fényében kezelte a béna ember legnagyobb szükségét, ezt mondva: "megbocsáttattak bűneid". A fizikai betegség mögött meglátta a lényegi szellemi szükségletet. Az Üdvözítő legfőbb szándéka nem a testi gyógyítás volt, hanem a bűnök megbocsátása. Legfőbb célja mindig az örökkévaló és a szellemi dolgok voltak.
A vallási vezetők Jézus szavait istenkáromlásnak tekintették, mivel bűnöket csak Isten bocsáthat meg. Ez volt pontosan a lényeg, mert azt jelentette számukra, hogy az előttük lévő ember Jézus Isten volt, vagyis a Fiú Isten. Megerősítette és bemutatta Istenségét - Isten örök Fiát, a Szentháromság második Tagját. Az írástudók és farizeusok helyesen szóltak; csak Isten bocsáthatott meg bűnöket, így tehát Jézusnak, mint Istennek joga és képessége volt arra, hogy bűnöket bocsásson meg.
Jézus, hogy szavait megerősítse, utasította a béna embert, hogy vegye fel ágyát, és járjon. Az ember meg tudta ezt tenni, és visszatért saját házába segítség nélkül. Az eredmény az volt, hogy Isten megdicsőült, és sok ember mélyebb tiszteletet érzett az Úr iránt, belátva, hogy hihetetlen eseménynek voltak a tanúi. Amikor az Urat látjuk üdvözítő hatalmával cselekedni, az a vágyunk, hogy dicsőítsük és dicsérjük Őt.