Nagy Heródest "a zsidók királyának" nevezték, de neki nem volt joga sem a címhez, sem a trónhoz. Edomita volt, egy bábkirály, akit Róma tett királlyá. Sohasem érezte magát biztonságban, állandóan rettegett egy ellene történő lázadástól, és féltékeny volt mindenkire maga körül. Kezéhez sok vér tapadt. Meggyilkoltatta családját és barátait. Mielőtt Újszövetségünkben feltűnik előttünk, sok embert megöletett a Hasmóneus családból, a Makkabeusok leszármazottaiból, akiktől nagyon félt. Lényegében ezek közé az áldozatok közé tartozik saját felesége, Mariamne is. Mariamnétól származó saját két fiát is kivégeztette, továbbá legidősebb fiát, Antipatroszt, valamint egy nagybátyját.
Heródest feltehetően azért nevezték "nagynak", mert építőként szorgalmas volt. A mai napig bizonyítéka maradt építési sikereinek. Újjáépíttette Cézáreát a Földközi-tenger mellett. Újjáépíttette Samáriát és Sebastenak nevezte el. Ő építtette az Antónia-erődöt, amely még ma is áll a Templom-hegy északnyugati sarkán Jeruzsálemben, és magát a templomot is helyreállíttatta, ugyanígy a saját palotáját és a városfalakat. A zsidók azonban sohasem bíztak benne, sem pedig ő bennük. A Hasmóneusok megöletése megbocsáthatatlan volt, és állandóan fenyegetve érezte magát.
Mindezt észben tartva könnyű megérteni Heródes reakcióját, amikor a mágusok, a bölcsek jöttek a kérdésükkel: "Hol van a zsidók királya, aki megszületett?" Heródes nyugtalan lett, és ha Heródes nyugtalan volt, valahogy az egész Jeruzsálem nyugtalan lett.
Heródes azonnal hívatta a főpapokat és írástudókat, hogy megkérdezze tőlük a Messiás megjövendölt születési helyét. Ők Mikeás próféciájára hívták fel a figyelmét. Krisztusnak a júdeai Betlehemben kell megszületnie, így ő elküldte a bölcseket oda, hogy keressék meg a gyermeket. Gonosz félrevezetéssel azt mondja a bölcseknek, hogy hozzanak hírt neki, amikor megtalálták a gyermeket. Szándéka természetesen az volt, hogy megölesse Őt, ahogyan oly sok más embert megöletett.
Isteni utasításra a bölcsek nem tértek vissza Heródeshez, és ez adott alkalmat az "ártatlanok leírhatatlan legyilkolásához", minden két éven aluli gyermek megöléséhez Betlehem környékén. Ez Nagy Heródes legnagyobb és legborzalmasabb emlékműve. Mindezekben azonban a menny uralkodik.
Jer 31. 15 Ezt mondja az Úr: Hangos jajgatás hallatszik Rámában, és keserves sírás: Ráhel siratja fiait, nem tud megvigasztalódni, hogy nincsenek többé fiai.