Ámós próféciájának legközömbösebb olvasóit is megragadja a bűnök sokasága, amelyre az első két fejezetben hivatkozik. A pogányok bűnei vannak felsorolva, és mindegyiket figyelmezteti az isteni ítélet. Talán mindegyik közül a legszomorúbb Isten népével kapcsolatban a 2,11-12-ben van feljegyezve. A nazíreus emlékeztet bennünket az Isten számára való elkülönülésre, és a próféta az Istennel való közösségre. Sajnos, a nazíreust borral szennyezték be, és a próféták száját befogták.
Ilyen napokban támasztotta Isten Ámóst, akinek neve azt jelenti, hogy "teher". Jó az, amikor Isten szolgájának van igazi terhe, és érzékeli azt, amikor megnevezi nemzedékének hiányosságait. Szolgálatának terhe az lesz, hogy elvigye mind a pogány emberekhez, mind Isten saját népéhez a súlyos figyelmeztetést: "Így szól az Úr: emiatt nem fordítom el a büntetést".
Ámós jellemének legszembeötlőbb vonása az alázata. Sok évvel azután, hogy Isten szolgálatba állította, még mindig csodálja, hogy Isten miért emel fel olyan valakit, mint ő. Ámós elmondja, hogy ő nem volt próféta, 7,14, és ezért, emberileg szólva, nem is volt alkalmas a megbízatásra; prófétának fia sem volt, és ezért nem támaszkodhatott apja tapasztalatának erőforrásaira. Nyilvánvalóan egyszerű munkát végzett egyszerű módon. A leginkább mély benyomást keltő dolog, hogy olyan ember volt, akit Isten felvett és felhasznált. Ki tudja közülünk, milyen szándéka lehet Istennek velünk, amely teljesen meglephet bennünket, és gyökeresen megváltoztathatja szolgálati körünket.
Ámós, miközben önmagáról kevés elismeréssel nyilatkozik, nagy elismeréssel szól Istenről, és egész könyvében hivatkozik Isten különböző neveire, 1,2; 2,7; 3,13; 4,2; 7,7. Istennek ilyen óriási tiszteletével támadja a nép önelégültségét, és valami jobbat követel az Úrért. A hagyományos, de képmutató áldozati szertartások gyűlöletesek Isten előtt, és nem fogadja el a különféle felajánlásokat. A 6. fejezet felhívása az, hogy szabaduljanak meg a képmutatás béklyóitól, és olyan áldozatot hozzanak Istennek, ami kerül valamibe, amely megújult szellemből fakad, amely keresi a jót és szereti a jót, 5,14-15. Ha meg tudnak ilyen irányban változni, az ítélet elfordítható róluk. Jó dolog, ha emlékeztetjük magunkat Isten kegyelmes jellemére.