Mire Dániel próféta könyvének 3. fejezetéhez érkezünk, Sidrák, Misák és Abednégo már több mint húsz éve van Babilonban. Ez alatt az idő alatt Isten iránti hűségük bebizonyosodott, Dán 1,6-21, és a király iránti tiszteletük is nyilvánvalóvá vált, Dán 2,49. Joggal tételezhetjük fel, hogy eleget tettek annak a kötelességnek, amelyet rájuk bíztak Nabukodonozor király megelégedésére.
Ezek után az esztendők után feddhetetlenek voltak, alávetették magukat a királyi tekintélynek, és szorgalmasan szolgálták őt. A szobor felállítása után azonban nem engedelmeskedhettek annak a királytól származó parancsnak, hogy hamis istent imádjanak. Ennek a sok évnek az elteltével, Jeruzsálem egyre távolabbi emlékével sem gyengült szellemi eltökéltségük, és nem csökkent az az elhatározásuk, hogy a pogány országban is hűségesek maradnak Istenhez.
Hitük végső megpróbáltatása volt, hogy meghalhatnak a kemencében, amelyet hétszeresen felfűtöttek. Ezzel a kilátással szembenézve ott volt a bizonyosság és a bizonytalanság. Afelől nem volt kétségük, hogy Isten meg tud szabadítani, de ki akarja-e őket elevenen hozni a kemencéből vagy nem. Ez olyasmi volt, amellyel kapcsolatban csak Őbenne bízhattak. Engedelmességük feltétlen volt - "mi a te isteneidnek nem szolgálunk, és az arany állóképet, amelyet felállíttattál, nem imádjuk."
Isten az övéi életében gyakran úgy munkálkodik, hogy a megpróbáltatásban megőrzi őket úgy, hogy megszabadítja őket. A tüzes kemence közepében az isteni jelenlétnek olyan dimenzióját fogják élvezni, amilyet anélkül sohasem tapasztaltak volna meg. Az Úr közelsége ilyen mélyen átélt pillanatban arra szolgál, hogy megőrizze a fiatal férfiakat és bemutassa a figyelő egyeduralkodónak, hogy van egy nagyobb hatalom, amely ezeknek az istenfélő hébereknek a dolgait irányítja. Megtapasztalták annak az ígéretnek az áldását, amit Isten Ézsaiáson keresztül adott: "ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged." 43,2. A fiatal férfiak hite legnagyobb próbájának jutalma nem csak az volt, hogy Isten bemutatta hatalmát. Bátor kiállásuk meggyőzte a királyt Isten hatalmáról, és rávezette rendeletének megváltoztatására. A tisztelet, amelyet kiérdemeltek az istentelen uralkodótól, tükröződik abban, hogy előléptette őket - világi előrehaladás volt a szellemi hűség jutalma.