Jób könyvének bevezetése, az 1. és 2. fejezet, a befejező résszel együtt, 42,7-17, elbeszélés. A könyv magja, a 3-42,6 nagyrészt lírai (költemény jellegű). A könyv Jób helyzetével kezdődik, és négy nagy megállapítást tesz az ő ragyogó jellemével kapcsolatban, 1,1.
(I) Feddhetetlen. Nyilvánvalóan nem abszolút hibátlan tökéletességről van szó, mint az Úr Jézusnál, Zsid 4,15, hanem Jób a becsületesség, őszinteség és következetesség férfiúja volt életének minden területén, Jób 1,8; 2,3; 9,21; vö. 1Móz 6,9; 17,1.
(II). Igaz. Nemcsak elutasította a gonoszságot, hanem önként a jót választotta.
(III). Istenfélő. Annak az oka, hogy, hogy Jób "tökéletes és becsületes" volt, az volt, hogy félte Istent. Az Úrnak félelme a bölcsesség kezdete, Péld 9,10. Ez magában foglalja a helyes gondolkodást és tiszta életvitelt.
(IV). Bűngyűlölő. Menekült (tartózkodott) a gonosztól, mert félte az Urat, Péld 8,13; vö. 1Tesz 5,22.
Ezek a Jóbbal kapcsolatos megállapítások képezik a könyv igazi alapját. Mentes volt a nyilvánvaló bűnöktől, amelyekre valószínűleg úgy tekintettek, hogy Isten haragját zúdítják az elkövetőkre. A könyv egyik témája annak a tanítása, hogy a szenvedésnek nem feltétlenül van kapcsolata a bűnnel, ezért Jób kifogásolhatatlan jellemét az elejétől fogva hangsúlyozza. Jób viszonylagos tökéletessége gondolatainkat az Úr Jézus abszolút tökéletességére irányítja. Isten a maga bölcsességében megengedte Jób szenvedését, hagyva, hogy a Sátán megkínozza szolgáját. Még inkább csodálkozhatunk Isten csodálatos kegyelmén, amely abban mutatkozik meg, hogy engedte, hogy saját Fiát megkísértse a Sátán, amikor Ő miérettünk szenvedett, Zsid 2,14-15.
Jób családja és áldása tekintélyes, ő a Kelet minden embere között a legnagyobb volt, Jób 2,2-3. Istenfélő ember is volt, aki törődött a családjával. Amikor gyermekei születésnapot ünnepeltek, megszentelte őket. Égőáldozatokat mutatott be (ennek nincs kapcsolata a lévita rendszerrel) őérettük. Jób ezt elővigyázatosságból tette olyan esetre, ha gyermekei a teljesen megengedhető ünneplések közben bűnt követnének el és átkozódnának. Jób patriarkális pap volt családja számára, megértve, hogy vérontás nélkül nincs bűnbocsánat. Gondot viselt gyermekeire, mindegyikre külön-külön (számuk szerint). Istennek adta az elsőbbséget (kora reggel), és állhatatos volt (szüntelenül), 1,5. Egy istenfélő ember áll előttünk a legkorábbi időkből.