Manassé bűnbánata túl későn jött - nem saját maga, hanem népe számára. A korábbi évek károkozása megtörtént, és nem lehetett most már meg nem történtté tenni. Bűnbánata elég volt saját lelkének megmentéséhez, de királyságának vagy nemzedékének megmentéséhez nem. Fia, Amon követte apja korábbi éveinek rossz példáját. Rövid, kétéves uralkodása alatt "még sokasította Amon a bűnt", 2Krón 33,23. A nemzet gyorsan hanyatlott, és hamarosan a végére jut majd. Azonban éppen a vége előtt még jött egy friss fuvallat. Jósiást úgy kell látnunk, mint a remény utolsó fellobbanását, mielőtt a babiloni fogság sötét éjszakája eljött.
Jósiás trónra lépésekor csak nyolcéves fiú volt, de uralkodásának nyolcadik évében válság következett be ennek a tizenhat éves ifjúnak az életében. "Mikor még gyermek volt, kezdte keresni az ő atyjának, Dávidnak Istenét", 2Krón 34,3. Ennek a tizenévesnek az eltökéltsége volt a forrása Jósiás reformjainak. Sokan voltak már képesek hasonló módon olyan meghatározó döntéseket és elhatározásokat hozni ifjú korban, amelyek fordulópontot jelentettek az életben.
A tizenkettedik évben, vagyis amikor Jósiás húszesztendős volt. Isten iránti szolgálata új szakaszba lépett. Ez az év látszik a bálványimádástól való megtisztítás kezdetének. Semmilyen bálványimádással kapcsolatos dolog nem menekült meg a reformáció seprűjétől. Bálványok, faragott és öntött szobrok törtek darabokra és hulltak a porba. Itt nem végeztek félmunkát! Még olyan tárgyaknak is, amelyek évszázadok óta helyükön álltak és imádták őket, pusztulniuk kellett. Ilyenek voltak Jeroboám borjúi és még bizonyos kegyhelyek is, amelyek Salamon ideje óta fennálltak. Jósiás szerint az Úr iránti odaadás és a bálványimádással való megalkuvás nem férhetett össze.
De nem csak a rossz elpusztítása történt meg. Amikor huszonhat éves volt, megkezdte a templom helyreállításának nagy munkáját. A gonosz eltávolítását a jó megerősítésével ellensúlyozta. Nem kímélték a költséget és a fáradságot, mert Isten szolgálata a legjobbat kívánta. Az évtizedek rombolását és rendetlenségét kijavították, és mindezt azért, mert egy tizenhat éves ifjú Isten dolgai után vágyakozott. Ne nézzük le az új generáció lehetőségeit, és ne becsüljük alá a tizenévek jelentőségét. Itt dől el a jövő, és az ekkor hozott döntéseken áll, vagy bukik az egész élet.