Elizeus éppen szántott, amikor Illés elhívta. Isten nem azokat hívja el szolgálatára, akik szeretik a saját kényelmüket. Mózes éppen juhokat őrzött, 2Móz 3,1, Gedeon gabonát csépelt, Bír 6,11, Elizeus szántott, 19. v., a tanítványok hálóikat kötözték, Mt 4,21, és Máté a vámszedő asztalnál ült, Mk 2,14. Isten azokat hívja el szolgálatára, akik hűségesek az élet mindennapi kötelességeiben, mert Krisztus szolgálatában nincs helyük a henyélő embereknek.
Elizeus tehetős gazda volt, mert tizenkét iga ökörrel szántott. Sok napszámosnak kellett vele együtt dolgoznia. Amikor úgy döntött, hogy követi Illést, lemondott nagyszerű kilátásairól; ez áldozat volt. Isten azokat akarja, akik készek követni szeretett Fiának útját, aki "eladta mindenét, amije volt", Mt 13,45-46. Elizeus számára is azt jelentette ez, hogy elszakad otthonától és természeti kötelékeitől; vö. Lk 9,59-60; Mt 10,37; Lk 14,26. Csak egy kérése volt - kész elválni szüleitől, de előbb szeretné megkapni áldásukat, aztán követni fogja. Illés hozzájárul, de Elizeusnak hamar vissza kell térnie, tekintettel az előtte álló feladat nagyságára. Az isteni elhívás követelményei felette állnak az emberi kötelességeknek.
Az Úr Jézus is elhívott embereket, hogy kövessék, Mt 4,18-21; Jn 1,43; Mt 8,19-22. Itt a különbség a Mester és a szolga között nyilvánvaló. Az Úr azonnali engedelmességre való elhívása ellentmondást nem tűrő, nem olyan, mint Illésé. Ő egyenesen megparancsolja, hogy "kövess engem", míg Illés sugallja ezt köpenyének szimbolikus cselekedetével. Az Úr nem enged meg késlekedést még azért sem, hogy valaki teljesítse a szülőről való megemlékezés utolsó kötelességét, míg Illés megengedte Elizeusnak, hogy búcsút vegyen szüleitől, mielőtt megkezdi a prófétai életet. Az Úr nagyobb sürgetése az Ő kimondhatatlanul magasabb és parancsolóbb igényével van összefüggésben, és azzal a lényeges különbséggel, amely a próféta és a Megváltó személye között van. Elizeus válasza teljes szívvel történt. Lévihez hasonlóan ünnepet szentelt elhívásának tiszteletére, Lk 5,29. Így cselekedve állt ellen annak a kísértésnek, hogy visszatérjen korábbi életéhez. Ugyanúgy, ahogyan a tanítványok elhagyták hálóikat és csónakjaikat, ő levág "egy iga" ökröt, amellyel szántott, ünnepet rendez barátainak, aztán elhagy mindent, hogy Illés szolgája legyen.