Óbadjáhú Akháb házának felügyelője volt, az Úr titkos követője. Ifjúsága óta ismerte az Urat, 12. v.; vő. 2Tim 3,15. Neve azt jelenti, hogy "az Úr szolgája"; bizonyára istenfélő szülei voltak. Akháb uralkodása alatt sem távolodott el az Úrtól. Szívből ragaszkodott az Úr szolgáihoz, és ellátta őket vízzel, amikor ez nagy dolog volt az eső hiánya miatt. Nem hiányzott teljesen a bátorsága, mert kezdeti félelme ellenére kétségkívül közölte Illés megjelenését és üzenetét. Ő "igen félte az Urat", és Isten mindig figyelemmel kíséri szentjei hűségének mértékét; vö. Róm 16,12; Neh 3,20-24.
Biztosan nehéznek találta a bizonyságtételt és a szolgálatot Akháb palotájában. Amit az Úrért tett, titokban tette, és sikerült elrejtenie az Úr 100 prófétáját. Mégis itt volt a gyengesége. Együtt érzett az üldözött prófétákkal, de ahhoz már hiányzott a hite és a bátorsága, hogy azonosuljon velük szenvedéseikben. A megalkuvás bonyolult útját kellett kitaposnia Akháb udvarában, nagyon félve az Urat, mégis szoros kapcsolatban a gonosz királlyal. Gyakran kellett igen nehéz helyzetben lennie, hogy összeegyeztesse Isten iránti kötelességét és Akháb iránti kötelességét. Az Akháb iránti kötelessége vezetett ahhoz a nyomorúságos feladathoz, hogy élelmet keressen öszvérek számára. A keresztyén ember nem foglalkozhat az istentelen világ szamaraival és öszvéreivel, ha az kiszorítja Isten Gyülekezetének érdekeit.
Mivel Óbadjáhú nem bízott az Úrban, nem állt készen arra, hogy parancsát teljesítse, és megpróbálta kivonni magát, 12. v. A próféták iránti jóindulatára hivatkozik, 13. v. Ha nyitottabb lett volna az Úr iránt, nem lett volna szükség arra, hogy ezt mondja: "Nem mondották-e meg az én uramnak, mit cselekedtem?" Tudta, hogy Isten Illést meg fogja menteni, de nem volt hite arra, hogy magára vonatkozóan is Isten védelmére számítson. Illésnek nem volt szüksége arra, hogy ilyen kérdést feltegyen; amit ő tett, azt jól ismerték. Isten szolgálatában végzett tettei nem voltak szokatlan események az ő történetében.
Figyeljük meg Illés reagálását: "Él a Seregeknek Ura, aki előtt állok". Akármit is jelentett Isten Óbadjáhúnak, Ő az élő Isten volt Illésnek, és ő az Ő jelenlétének tudatában áll és cselekszik. Illés számára Isten az ő életének élő valósága volt, és még ezen a napon találkozni fog Akhábbal.