Jósáfátot megkereste Jórám, Akháb fia, hogy segítse Moáb ellen, és Jósáfát rögtön beleegyezett, dacára annak, hogy Akhábbal való korábbi szövetsége miatt kiérdemelte a próféta feddését; vö. 2Krón 19,2. Egy korábbi leckéből is tanult már, vö. 2Krón 30,3, de a leckék milyen hamar meg nem tanulttá válnak! "Úgy én, mint te", mondja; vö. 1Kir 22,4. Milyen gyakran fogunk bele ügyekbe anélkül, hogy imádkoznánk vezetésért, és csak akkor kezdjük keresni Istent, amikor csalódás ér bennünket. Hogyan lehetne sikert aratni olyasmiben, amiben a keresztyén ember Istent figyelmen kívül hagyja, és olyanokkal való közösségben vesz részt abban, akik Őt gyűlölik? Így Jósáfát azt tapasztalja, hogy mind ő, mind Jórám katasztrófával néz szembe, 9. v. Milyen sok nyomorúságba jutunk egyszerűen azért, mert elhanyagoljuk az isteni vezetés keresését! Azt kérdezhetjük, hogy ha Jósáfát annyira kegyben állt Istennél, miért került bele ugyanabba a szerencsétlenségbe, mint az istentagadó Jórám? Ezért saját magát okolhatta. Közös ügye volt az istentelen emberrel. Bizonyos szempontból ugyanaz a büntetés érte mindkettőjüket, más szempontból azonban nem volt ugyanaz. Jórámot büntetés érte, Jósáfátot azonban fenyítés. A fenyítés Atyánk szeretetének a látogatása. Önfejűségünk miatt Jósáfáthoz hasonlóan víztelen völgyben találhatjuk magunkat, de még itt is, ha megalázzuk magunkat, Isten meg fogja tölteni a völgyet a felüdülés vízével. Jórámmal ellentétben Jósáfát Isten irgalmában reménykedett, 11. v. Az Úrra gondolt, bár jobb lett volna, ha megkérdezte volna az Urat, mielőtt elindult. Reagálása mégis úgy tűnik, hogy olyan szívből ered, amely megszokta, hogy Istenben ne csak a bírót, hanem a barátot lássa. Istenre irányítja gondolatait, és Isten szentjeinek gondolatai sohasem fordulnak hiába Őfelé.
Jósáfát kívánja megismerni Isten akaratát, bár most is szentségtelen szövetségbe bonyolódik bele. Elizeus közbenjár az ő kedvéért, noha Jórámhoz semmi köze sincsen. Mennyire megalázta Jósáfátot az, hogy lantost kellett hívni, mivel miután odahívták az Úr prófétáját, az isteni szószóló képtelen volt rögtön Isten üzenetét hirdetni. A szentségtelen szövetség akadályozza Isten Szellemének megnyilvánulását.