Absolon rendívül tehetséges és kiváltságos férfi volt. Magas pozíciót és gazdagságot élvezett egy nagy király fiaként, megáldva természetes szépséggel és vonzerővel. Ahogyan már láttuk, ezek az ajándékok nehéz körülmények közt virágoztak, de arra voltak szánva, hogy különösen alkalmassá tegyék őt Isten szolgálatára a maga napjaiban.
Nincsenek olyan körülmények, amelyek között Isten az Ő embereinek ne biztosított volna olyan erőforrásokat, amelyek az alkalomhoz illőek voltak. Ő szuverén Úr szolgájának kiválasztásában, de szolgálat csak a szabad akarat alapján történhet, és az egyén részéről megnyilvánuló készségen, hogy aláveti magát az Ő akaratának. Néha a felkészítési folyamat nehéz és fájdalmas, de megtisztultabb és hatékonyabb eszközt hoz létre; néha a szolgálatra való felkészítés folyamatát elutasítják, és Isten a maga szuverenitásában másik szolgát készít fel. Absolon nem volt készséges eszköz Isten kezében. Noha bizonyos esetekben megfelelő elvek ösztönözték, fő ambíciói önzőek voltak. Az eredménye a legteljesebb értelemben az lett, hogy elszalasztotta a lehetőséget, mert nem teljesítette Isten akaratát, és végül elbukott.
Dávid elmenekült Absolon elől, hátrahagyva Jeruzsálemben Husajt mint kémet, hogy meghiúsítsa Ahitófel tanácsát. Az elkerülhetetlen ütközet a fiú és az apa között Efraim hegyvidékén zajlott le, ahol Dávidé lett a győzelem. A csata előtt vezéreihez intézett érzelmes kérését, hogy "fiammal, Absolonnal énérettem kíméletesen bánjatok", megjegyezte egy meg nem nevezett katona, de Joáb és tíz embere semmibe vette ezt, és megölték Absolont, amikor megtalálták egy tölgyfán függve.
Ez egyike a legfelkavaróbb képeknek a Szentírásban, mert Dávid fájdalma összevegyült a törvény általa is ismert szigorú megállapításával: "mert átkozott Isten előtt, aki fán függ;" 5Móz 21,23. Milyen szörnyű lehetett keserűsége, amint fiáért hullatta könnyeit: "Szerelmes fiam, Absolon! édes fiam, édes fiam, Absolon! bár én haltam volna meg tehelyetted, Absolon, édes fiam, szerelmes fiam!" 2Sám 18,33.
Kevesen estek ilyen magasságokból ilyen mélységekbe, de a Szentírás hűséges, és olyannak rajzolja meg az emberi természetet, amilyen az a valóságban. Jól tesszük, ha megszívleljük a benne található példák intelmeit és arra törekszünk, hogy alázatos engedelmességben járjunk Istenünkkel.