Józsefet, mint Jákob és Ráhel első fiát, Izráel jobban szerette a testvéreinél, 1Móz 37,3. Jelentősége van, hogy itt az Izráel nevet használja az Ige (Jákob szellemi nevét), jelezve, hogy József istenfélő és szellemi fiú volt. A további leírás, hogy "öreg korának fia", azt jelentheti, hogy okos fiú volt, amellyel meghaladta az éveivel elvárható bölcsességet. A Jákóbtól kapott öltözet az elsőszülöttséget jelentette, Lk 15,22. Mindez arra szolgált, hogy felszínre hozza a testvérek irigységét, annyira, hogy nem tudták még a szokásos "salom" köszöntéssel sem üdvözölni, 1Móz 37,4b.
Első álma, 1Móz 37,5-8, főleg csak a tizenegy testvérrel kapcsolatos. A gabonakévék képében ők hajtanak térdet előtte. Ez előre mutat Józsefre, mint aki Egyiptom kormányzójaként gabonát juttat nekik. Hűségesen beszámol nekik erről, emiatt még jobban meggyűlölik, Zsolt 69,4. A második álomban, 1Móz 37,9-11, a kép nem a földről, hanem az égről származik. Ebben mind apja, mind anyja benne van. Ez a két álom az igazi Józsefről beszél, vagyis az Úr Jézus Krisztusról, aki előtt egy jövőbeli napon minden térd meghajol majd mind a földön, mind a mennyben, Fil 2,8-9.
A 1Móz 37,12-36. versben leírt események a Messiás első eljöveteléről beszélnek, valamint arról, hogy Izráel nemzete hogyan bánt vele:
- Az atya elküldi a fiút, 1Móz 37,13; vö. 1Jn 4,14
- Veszélyes helyre küldte - Sikembe (lásd: 34. fej.).
- Elküldte közösségének helyéről - Hebronból, 1Móz 37,14b.
- Kereste testvéreit, 1Móz 37,16; vö. Lk 19,10.
- Megtalálja őket, akik eltávoztak arról a helyről, amelyen találkozni szeretett volna velük, 1Móz 37,17.
- Távolról meglátták és összeesküdtek ellene, mielőtt megérkezett - bizonyságtétel, hogy a nemzet hogyan bánt a prófétákkal, aztán pedig a Fiúval, Lk 20,9-19.
- Képletesen végül megölték a testvérei, 1Móz 37,21-36; vö. ApCsel 2,23
Ez mind arra szolgál tehát, hogy előképe legyen az Atya csodálatos kegyelmének arról, hogy elküldte szeretett Fiát, valamint bemutatja a Fiú szenvedésének mélységét a Golgotán. Az Ő számára a kút valójában nem volt üres; vö. Zsolt 22,1-5.