Mindnyájunknak van influenzája - éppen ez az olasz szó a befolyásra. Sohasem látjuk befolyásunkat világosabban, mint gyermekeink életében. Ők megélik a mi gyarlóságainkat a mi szemünk előtt. Semmi sem lehet ugyanakkor annyira megörvendeztető és olyan félelmet keltő, mint saját gyermekünk szava: "Olyan akarok lenni, mint te."
Nyomon követhetjük a csalás ösvényét, mint kutyák a pátriárkák lábnyomait. Ábrahám kétszer alkalmaz egy féligazságot, hogy mentse az életét feleségének kárára, 1Móz 12,11-20; 20,1-18. Később Izsák ugyanezt teszi Rebekával, 26,6-11. Mennyire időszerű a komoly figyelmeztetés számunkra, hogy legyünk hűségesek fiatal korunkban elvett feleségünkhöz!
Jákob a csalás hét tettét vitte végbe az áldás ellopásának érdekében: "Én vagyok Ézsau, a te elsőszülötted, akképpen cselekedtem, amint parancsoltad,... egyél vadászatomból" (ami kecskehús volt). Izsák csodálkozott, hogy hogyan talált ilyen gyorsan vadat. "Mert az Úr, a te Istened hozta előmbe." Izsák ellenőrizte a kezeit; azok szőrösek voltak, - kecskebőrrel beborítva. Akkor Izsák megkérdezte: "Te vagy fiam, Ézsau? Felelte: Én vagyok." Sajnos az öreg Izsák bedőlt a megtévesztésnek.
Jákob ezt kamatostól kapta vissza. Lea becsapta őt esküvője napján, 29,21-26. Lábán rászedte a bérét illetően, 31,7. Rákhel eldugta a családi bálványokat anélkül, hogy szólt volna Jákobnak, 31,34. Aztán Simeon és Lévi becsapta a sikemieket, és Jákob nevét gyűlöltté tette, 34,1-31. Aztán Jákob fiai egy kecskegidát használva fel, ahogyan Jákob tette, hogy apját megcsalja, meggyőzték őt, hogy "egy vadállat" széttépte Józsefet. A vadállat a testvérek szívében lévő irigység volt, Csel 7,9.
Júda azt javasolta, hogy adják el Józsefet, és őt magát is megcsalta Támár, 1Móz 38. Aztán Egyiptomban József ruhája szolgált eszközül, hogy hazugul megvádolják, 39,18. Ez arra tanítson bennünket, hogy ne vonjunk le hamar következtetéseket; a dolgok nem mindig azok, amiknek látszanak.
József a színlelést jó célra használta, amikor testvérei Egyiptomba jöttek gabonáért, 1Móz 42,7.25; 44,1-12. És mi lett a vége? Nem neki vált javára, hanem az övéinek - bűnbánatra vezette őket, 42,21-22; 44,16. Így az Úr hoz az életünkbe olyan barátokat, akik ellenségnek látszanak, olyan válaszokat, amelyek problémaként jelentkeznek, dolgokat, amelyekben az emberek gonoszt gondolnak, de Isten jóra gondolta azokat fordítani.