Kain, amikor Isten a hiányzó testvére felől kérdezte, nem mutatott istenfélelmet, mint szülei tették, amikor Isten kereste őket; Kain valójában felháborító módon hazudott. Ez az emberi jellemnek azokban a napokban bekövetkezett további romlását mutatja. Kain bűne, ami olyan szörnyen kegyetlen volt, Istentől való még nagyobb eltávolodást eredményezett. Attól félt, hogy aljas tettét követően őt fogják megölni. Isten azonban a maga gondviselésében egy jelet tett rá, amely védelmet biztosított számára azok ellen, akik arra törekedhettek, hogy megtorolják rajta Ábel meggyilkolását.
Végül "elment Kain az Úr színe elől, és letelepedett Nód földén," 16. v. ("Nód" azt jelenti, hogy vándorló). Ott energiáit új dolgokra fordította, és a megfelelő időben várost épített, amelyet fiáról Énóknak nevezett el, feltételezhetően megalapozott és civilizált jövőben reménykedve utódai számára egy rendezett és szép városban, 17. v. Most a világ fejlődését látjuk, azonkívül a hús(testét) és a gonoszságét, ahogyan már látható volt Kainnál kapcsolatban.
A görög kosmos szó, amelyet néha "a világra" használtak elítélő értelemben, rendet és harmonikus elrendezést jelent. Ez az ember saját ügyeinek kollektív elrendezése, miután elhagyta Istent, de bevezeti a legjobb dolgok mindegyikét, amelyeket az emberi képzelet kigondolhat. Az utóbbi nemzedékekben Kain leszármazási vonala sokféle szakértelmet mutatott fel az állattenyésztésben, valamint nagy szaktudást ért el a zenében és a fém megmunkálásában. Azonban a társadalmi fejlődés nem párosult szellemi előrehaladással, és a világban való részük olyan hely lett, ahol az erőszak és bosszúállás napirenden volt, és még kérkedtek is vele.
Kain cselekedetei hosszúra nyúlt élete folyamán egy jellegzetes életutat sugalltak, amely bár leleményes, Istennek egyáltalán nem tetszettek, Júd 11. Ábelnek viszont megrövidült életében nem voltak gyermekei és nem épített városokat; mégis ő érdemelte ki az első helyet a hithősök között, "bizonyságot téve az ő ajándékairól Isten, és azáltal még holta után is beszél." Zsid 11,4; 1Jn 3,12. Legalább volt valaki azokban a napokban, aki tetszett Istennek, Zsid 11,6!