De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és az élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jöjjön az a nap. Lukács 21,34.
Az irgalmas Isten nem akarta, hogy az ítéletnap hirtelenséggel lepjen meg bennünket: Ezért kegyelmével megtisztelve híven figyelmeztet. Hirdetteti igéjét, megtérésre hív; a Krisztusban minden bűnünk bocsánatát kínálja. Ígéri, hogy gyötrelmes bűntartozásunkat felfüggeszti, ha szent Fiában hiszünk. Buzdít, hogy hivatásunkra ügyelve rendelt tisztünket jól végezzük. Ha mindezt megtesszük, akkor ugyan nem sajnálja, ha eszünk, iszunk s jódolgunkban örvendezünk. Mert ennünk-innunk kell, máskép nem élhetünk, csak Istenről s az eljövendő életről meg ne feledkezzünk. Hát nem jóságos és kegyes Isten az, aki ily űséges atyai szívvel van hozzánk? Úgy beszél velünk, mint atya gyermekével: Édes gyermekeim! térjetek meg, higyjetek Fiamban, kit nektek küldtem, legyetek kegyesek s engedelmesek, végezzétek rendelt tiszteteket, azután ám egyetek-igyatok s éljetek a tőlem kapott földi javakkal. Csak egyre legyen gondotok: e világ múló javait úgy használjátok, mint akik az utolsó harsonaszót várják, hogy mikor felhangzik s a végső villámlás föltetszik, szent élettel és istenfélő állapotban készek s alkalmasak legyetek. Ha ezt cselekszitek, nincs mitől félnetek!
Add, Uram hát megfontolnom
Földi sorsom
És eszembe hadd veszem:
Mily rövid e földi élet
S az ítélet
Mily váratlan itt leszen.