Egyedül te ismered minden embernek a szívét. (1Kir 8,39)
Aki a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért. (Róm 8,27)
Jobb néktek, hogy én elmenjek. Mert ha el nem megyek, nem jõ el hozzátok a Vigasztaló. Ha pedig elmegyek, elküldöm azt tihozzátok. János 16,7
A magánynak lehet gyötrõ oldala. Sokszor van is. Ezért az ember általában fél tõle. E tekintetben tanítványaid sem képeztek kivételt. A szemükbõl olvastad ki, mennyire megrettentette õket az, amit távozásodról mondtál nekik. De lehet a magánynak igen sok áldása is. Az örökös hajszoltságban élõ ember, aki képtelen csak egy pillanatra is csöndes magányt találni, vágyakozó szívvel keresi, mert jónak tartja azt.
Te azonban nem általában a pihentetõ magányra gondoltál. Arról a lelki állapotról beszéltél - és ezt fõként a keresztyének ismerik -, amelyben keresi az embert Isten Szentlelke. Mert a Szentléleknek is erre van szüksége. Ha az ember minden mással el van foglalva, az gátolja õt a jövetelben.
Uram!
Tanítványaid fölfigyeltek ígéretedre, és megfogóztak abban. Ettõl fogva szorgalmasan imádkoztak a Szentlélek eljöveteléért. Így lett csodálatos Pünkösdjük.
Ígéreted - az örök igazság igéje - az én számomra is áll. Szentlelkedért, annak hozzám jöveteléért és minden áldásáért jogom van imádkoznom. Segíts azért - Uram - ilyen imádsággal közelítenem Pünkösd felé.