Keményen megfeddett engem az Úr, de nem adott át a halálnak. (Zsolt 118,18)
Tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet. (Róm 5,3-4)
Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek. Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Errõl ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.
János 13,34-35
Aki új parancsolatod elõtt kaput nyit, az mindenekelõtt saját maga érzi meg melengetõ szereteted áldását. De látom ma: milyen nagy gondod van azokra, akik a keresztyénségen kívül állanak és onnan figyelik a tieid életét. Az én tekintetemet is irányítsd ma feléjük. Ma a világ kétségtelenül télben él. Emberei beburkolóznak. Metszõszeles viharok elõl menedéket az elzárkózásban keresnek. Didergõ életüket mûlángok mellett, vagy pezsdítõ itallal próbálják fölmelegíteni.
Uram!
Azt az egyszerû igazságot tedd ma világossá elõttem, hogy a tél megpróbált embere ajtaját, ablakát csak akkor tárja ki, ha zárt világán kívül ragyog a napsugár és melegebb a levegõ. Tavaszt adj a világnak! Keresztyén hitre ébredés tavaszát, amelyben híveid életébõl sugárzik a szeretetnek az a melegsége, amely a múltban már olyan sokszor hozott áldást erre a földre. Az én hitemet is társaim iránti szeretetemrõl ismerhesse meg mindenki.