Meg lévén győződve arról, hogy aki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégzi a Krisztus Jézusnak napjáig. (Filippi 1, 6.)
Maradj csak meg nálam hű kitartással. Igémmel elkezdtem már s magamhoz vontalak. Mikor küzködve azon fáradsz, hogy bennem maradj, először bizony ez annyi bajjal jár s oly nehéz, hogy úgy látszik, mintha elhagyatott volnál s csupa szorongó nyomorúságban hagynálak vergődni. De csak tarts ki; megmutatom majd, hogy szeretlek s érezni fogod a szívedben, mennyire tetszésére van Istennek hited s hitvalló szenvedésed.
Ebből ismered s tapasztalod meg egyre jobban, hogy ki vagyok s mi mindent tudok véghezvinni rajtad. Így akarom magamat néked napról-napra kijelenteni, míg végül annyira kipróbált leszel, hogy mindennel dacoló bizodalmadat egészen Istenbe vetve, visszaverheted az ördögöt.
Lám ilyen bizodalom származik abból, ha az ember a kísértések között megpróbálja és kitapasztalja azt a tanítást, amit azelőtt csak elhitt, most azonban immár eleven tulajdona lett, hogy mi a Krisztusban vagyunk s Ő mibennünk. Így ami azelőtt harag volt és kegyetlenség, többé már nem az, mert Krisztus a mi drága főpapunk s közbenjárónk. Senki más, csak Ő a Mesterünk, Urunk s ezért senki sem vádolhat, rettenthet, parancsolhat és taníthat.
Jézust el nem bocsátom
Mivel magát adta értem;
Nagy hálával őt áldom,
Legyen övé teljes éltem.
Ő én világosságom,
Jézust el nem bocsátom.
Akkor majd megtudod, hogy én vagyok az ÚR, nem vallanak szégyent, akik bennem bíznak. (Ézs 49,23c)
Legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban. (1Kor 15,58)