Józsefet börtönbe vetették, de az Úr vele volt. (1Móz 39,20-21)
A világosság a sötétségben fénylik. (Jn 1,5)
Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok! (János 14,15)
Õszinte önvizsgálatom alkalmával sokszor döbbenek rá: a szavam és az életem nem mindig fedi egymást. Ha a körülöttem élõ emberek életét és szavát figyelem, ugyanerre az eredményre jutok.
Téged Bibliám Isten élõ Igéjének nevez: egész életed - nemcsak a szó, amelyet kimondottál - Istenrõl beszélt, és Isten akaratát nyilatkoztatta ki. Személyed és szavad elválaszthatatlan. Ez egyetlenegyszer volt így ebben a világban, és ezért vagy Te oly nagyon csodálatos.
Aki tehát azt mondja: téged szeret, de ugyanakkor akaratod szava iránt közömbösséget tanúsít - hazugságot beszél.
Aki pedig valamely "nemes gondolatodat" szeretné megvalósítani, de ugyanakkor olyan idegenül elkülöníti magát tõled, mintha sohasem lettél volna - lehetetlenre vállalkozik!
Uram!
Hozzád fûzõ szeretetemet sem hízelgéssel, sem neved gyakori ejtegetésével, sem megtévesztõ képmutatással bizonyítani nem tudom. Emberek elõtt sem. Legkevésbé teelõtted. Egyetlen igazolója: ha az, amit Te mondtál, elalkudhatatlanul szent elõttem, és ha a Te áldó kezed alatt megvalósítani igyekszem, amennyire rajtam múlik.