Az Úr rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet. (Zsolt 19,9a)
Maradj meg abban, amit tanultál, és amirõl megbizonyosodtál. (2Tim 3,14)
Köszönöm, hogy oltalmazol, Uram!
Te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed kegyelmeddel, mint pajzzsal. (Zsolt 5,13)
Kosztümös filmekben, különösen is azokban, amelyek a középkorban játszódnak, nélkülözhetetlen kellék a pajzs, hiszen a lovag mindig ennek segítségével menekül ki az életveszélyes helyzetekbõl. A menekülés azonban soha nem csupán a pajzson múlik. Lehet az bármilyen erõs és stabil, mégsem képes magától ott teremni, ahol éppen szükséges. Kell egy biztos kéz, amely felemeli, és mindig az ellenség kardja elé teszi. Kell egy ügyes lovag, aki nem csak a kardját, hanem a pajzsát is jól forgatja.
A zsoltáros egy különleges védelemrõl tanúskodik. Az Isten kegyelme körülvesz, mint egy pajzs. Nem én emelgetem, nem én fáradozom megmenekülésemen, hanem õ már lép felém. Kegyelme Krisztusban jött közel, aki áldozatával gyõzelmet aratott bûneim felett. Magához hívott, és átformálta az életemet, és tudom, hogy bármi történik, az õ akarata szerint van. Akkor is, ha nem értem, miért így és miért most, de tudom, hogy õ velem van.
A veszélyek persze továbbra sem szûnnek meg, hiszen a pajzs nem jelent csendes, krízisektõl, konfliktusoktól mentes életet. Áldás és kegyelem azonban, ha az õ segítségével tudok szembenézni a kihívásokkal, és rádöbbenek, hogy bár nem én emelem fel a pajzsot, ami megoltalmaz, de Istenre hagyatkozó életemnek az az alapja, hogy elfogadom és kérem az õ kegyelmét. Ez a védelem pedig sokkal biztonságosabb lesz, mint bármely emberi találmány.
Aki tudni akarja, hogy mi az élet, az tanulmányozza behatóan Isten kegyelmét! (Spurgeon)
Uram, érdemtelen vagyok kegyelmedre, te mégis körülveszel és oltalmazol. Köszönöm, hogy szent Fiad adtad, hogy nekem is életem legyen. Ámen.