Õ az élõ Isten, aki megmarad mindörökké. Az õ királysága megdönthetetlen. (Dán 6,27)
Isten Krisztus lábai alá vetett mindent, és õt tette mindenek felett való fõvé az egyházban. (Ef 1,22)
Vegyétek, egyétek, ez az én testem! Igyatok ebbõl mindnyájan, mert ez az én vérem, az újszövetségnek vére, amely sokakért kiontatik bûnöknek bocsánatára. (Máté 26,26-28)
Szentséget alapítottál ezzel a cselekedeteddel és szavaddal. Így tanítja egyházad. És a keresztyén életben az egyház ennek a szentségnek nagy fontosságot tulajdonít. Az ószövetség jegyei voltak az asztalon: kovásztalan kenyér és páska-bárány. Az egyiptomi szolgaságból szabadító Istenre mutattak. És Reád. Véres áldozatod elõtti utolsó estéden - mintegy szent végrendelkezéssel - az Isten és ember közötti új szövetséget hirdetted meg. A bûn rabszolgaságából szabadító Isten új szövetségét. Jegyei: halálban összetört tested és kiontott véred.
A keresztség szentségében országod kapuját nyitod meg a bûnös ember elõtt. Az úrvacsorában országod asztala mellé telepíted õt. Így hirdeted kegyelmedet azoknak, akik a bûnbõl szabadulni akarnak. Azoknak, akik szeretnek téged.
Uram!
Az Ószövetségben olvasom: aki Istent meglátja, annak meg kell halnia. A Te új szövetséged új üzenetet hoz: aki benned látja meg Istent - él. Igen, ezek a jegyek mondják: Te meghaltál, ezért élek én.