Hozzátok fordulok, megszaporítalak és megsokasítalak benneteket, és fenntartom szövetségemet veletek. (3Móz 26,9)
Krisztus mondja: "Aki énbennem marad, és én õbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni." (Jn 15,5)
Milyen jó, hogy rád bízhatom magamat, Istenem!
Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem. (Zsolt 32,8b)
Rossz helyen szálltam le a buszról, és eltévedtem a városban. Képtelen vagyok kitölteni az adóbevallásomat. Nem találom azt a hivatali szobát, ahova átirányítottak az ügyemmel. Nem tudom, melyik újságot olvassam, melyik politikusnak higgyek? Nem tudom, mire lennék alkalmas: legyek tanár, orvos vagy inkább menedzser? Minden összekuszálódott. Csetlek-botlok a 21. század kulisszái között. Világfaluban élünk; nem történhet semmi a földgolyón úgy, hogy pár perc múlva ne tudna róla sok millió ember. Ilyen értelemben a világ leszûkült, kisebb lett, de mégis végtelenül összetettebb, átláthatatlanabb. Ismerjük fel helyzetünket, de ne essünk kétségbe: Isten is ismeri azt, és nemcsak azt ígéri, hogy kézen fog és vezet, hanem megtanítja nekünk, melyik úton járjunk. Isten önállóságra nevel bennünket, mint egy jó szülõ, aki tudja, hogy akkor nevel egészséges felnõttet gyermekébõl, ha nem korlátozni akarja szeretetével, hanem támogatni. Isten akkor is rajtunk tartja a szemét, amikor járni tanulunk, és közben megbotlunk vagy elesünk; de az õ keze mindig ott van, hogy belekapaszkodjunk, ha egyensúlyunkat elveszítettük.
Azt akarod, hogy megszabadítsalak? Akkor hát ne kényeskedj, ne okoskodj és ne oktass. Bízd rám magad: elégséges Urad leszek. Én választom meg az utat, amelyen kedvemre járj. Ha nem úgy megy, mint elgondoltad, ne hidd, hogy véged van. Csak magadnak ártasz ezzel, engem pedig gátolsz. Nem értelmedhez igazodva, hanem értelmedet meghaladva kell ennek meglenni. Süllyedj értelmetlenségbe, s akkor az én értelmemet adom neked. (Luther)
Istenem, add, hogy rád merjek hagyatkozni, és ne a saját eszemmel akarjam az életemet igazgatni. Segíts felismerni akaratodat, hogy azon az úton járhassak, amit nekem jelöltél ki. Tarts meg te, aki tökéletes vagy, mert bizonytalanok a lépteim és folyton saját tökéletlenségemben botlom. Ámen.