Éneklek az Úrnak, mert jót tett velem. (Zsolt 13,6b)
Hála legyen Istennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt. (2Kor 2,14)
Szükségünk van rád, Urunk!
Sámuel mondta: Szolgáljatok az Úrnak teljes szívből! Ne térjetek el, hogy a semmiket kövessétek, amelyek tehetetlenek, és nem tudnak megmenteni. (1Sám 12,20-21)
"Minden hiábavalóság!" Kipróbáltam mindent. Kutattam az ember lehetőségeit és korlátait. Kerestem a boldogságot, a megnyugvást. A bölcsesség felé fordultam, de minél bölcsebb lettem, annál több bosszúságot is szereztem magamnak, mert láttam az esztelenséget és oktalanságot is. Ezért a gazdagságot, a pénzt kezdtem hajszolni, mindenem meglett, faltam az életet, a vágyakat, az élvezetet. De kiégtem. Már nem volt fontos semmi, meguntam a gyönyört is. Fárasztott a tekintély, a látszólagos tisztelet, a népszerűség. A szívem is kiüresedett. Olyan értelmetlen lett minden, ami körülöttem volt és minden, ami bennem volt. Bárcsak elfelejthetném! Újra tiszta akarok lenni, érezni, szeretni a gondolatokat, nem undorodni tőlük. Szeretnék újra őszintén rajongani, mosolyogni, unottság és fáradtság nélkül. Hogyan érhetném el mindezt? Istenem. Ó, Istenem! Rólad teljesen elfelejtkeztem. Vagyis? nem teljesen. Sokszor felsejlettél emlékezetemben, de újra és újra elzavartalak gondolataimból. De most már látom, hogy te vagy az utolsó reményem. Csak te adhatsz értelmet kiüresedett életemnek. Csak a neked való szolgálat üdíti fel kiszáradt lelkemet. Csak hozzád vágyakozom, mert megbocsátod tévelygésemet, és nyugalmat adsz szívemnek. Most már nem akarok tőled eltérni, és nem akarok semmiségeket követni, mert azok tehetetlenek és nem tudnak megmenteni!
S hányattatom, miként a sáska, / Mert csak tenéked van erőd / S mert nem láttam régen előbb: / Nem szabad hinni senki másba. (Ady Endre)
Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy te mindig adsz reményt nekünk! Segíts, hogy felismerjük: Csak benned bízhatunk igazán, és a benned való bizalom boldogító! Ámen.