Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez. (Ézs 60,3)
A csillag, amelyet láttak feltûnésekor, elõttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt. (Mt 2,9)
"Az Urat, a te Istenedet imádd és csak néki szolgálj!" (Máté 4,10)
Az ószövetség törvényét idézted.
Ott, a pusztán az Isten ellen lázadó kísértõnek adtad tudomására: ez a törvény örökérvényû és nincs hatalom, mely megdönthetné. Istent kell szolgálnia még a gonosznak is, minden lázadozása ellenére is. Amint Isten örök végzését szolgálta akkor is, amikor ott a pusztában megkísértett. Minden fogvicsorító gyûlölködés ellenére mindmáig is áll a törvény: Istent kell imádni és néki szolgálni.
Idézed ezt a törvényt azoknak is, akik nem rosszindulatú ellenfelek, csak azt hiszik: Isten szolgálata idõtékozlás. Ennek a félreértésnek mi - ma élõ híveid - is okai vagyunk. Azt a téves hitet keltjük sokszor az emberekben, mintha Isten imádata és szolgálata földi kötelességeink elhanyagolását jelentené, a keresztyén élet pedig tétlenség volna.
Uram!
A magad életpéldáját világoltasd elõttem. Te azzal imádtad Atyádat, hogy életedet adtad az emberért. E földön pedig azért lettél a legnagyobb, mert mindenkinek szolgáltál.
Ne engedj se kísértõid, se a közömbösök táborában rostokolnom. A Te magyarázatod szerint engedd megértenem az örök törvényt: "Az Urat, a te Istenedet imádd és csak néki szolgálj!"