Te bûnbocsátó Isten vagy, kegyelmes és irgalmas, hosszú a türelmed és nagy a szereteted. (Neh 9,17b)
Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, mert õ szabadított meg minket, és õ hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet Krisztus Jézusban adott nekünk. (2Tim 1,8-9)
Isten szeretete és kegyelme örökké veled van!
Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hûségesen. (Jer 31,3)
Kinyújtotta karját az Úr! Mindennap érezhetjük: Minden nap kegyelem! Szeretõ karja nap mint nap átölel. Ajándék az ébredés, ajándék az ablakon beszûrõdõ elsõ napsugár. Ajándék a reggel, a harmat. Ajándék az eredményes munkával végzett nap. Ajándék a nyugalmat adó délután. Ajándék az est, a család melege, a barátok, az ismerõsök. Ajándék a hûvös õszi szél, ami felismerteti velünk: Jön a tél, az elmúlás. Ajándék a sárguló lombon megcsillanó utolsó fénysugár. Egyszerûségében láttatja meg magát az Úr. Örök szeretete minden lépésünkön velünk van. Az életért futott eszeveszett botladozásokkal teli hajszánkat nézve pedig így szól az Életadó: Nézd, én öröktõl fogva szeretlek, kinyújtom a karomat, erre fuss, a cél az Élet, az Élet énáltalam. Erre fuss, és én megvigasztallak. Erre fuss, és én várlak! Erre fuss, és én kinyújtom a karom, és magamhoz ölellek téged! Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hûségesen.
Két karodban ringatózom csöndesen.
Két karomban ringatózol csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok, hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te, hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te, ha félek.
Két karommal átölellek, s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem.
Két karodban a halálon, mint egy álmon átesem.
(Radnóti Miklós)
Istenem, Uram! Tárd ki karod, hogy mint a gyermek futhassak hozzád! Az életem csak veled egész! Ámen.