Eljönnek a távol lakók is, és építik az Úr templomát. (Zak 6,15a)
Pál írja: Krisztusban nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nõ, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. (Gal 3,28)
Az én eledelem az, hogy Annak akaratját cselekedjem, aki elküldött engem és az Õ dolgát végezzem. (János 4,34)
Az elsõ: a jóllakásról, gondoskodni - ez a közgondolkozás. Éltek már a földön emberek, akiket nem is érdekelt más. Sok véres háborúnak is ez volt a rúgója. Magam is naponként igen gondosan igyekszem kielégíteni ezt az életigényt.
Nyilván nem ez az ember rendeltetése. Ha azt kérdezem: milyennek akarta látni Isten az embert, akkor kérdésemre választ úgy kapok, ha reád figyelek. Mostani szavadra is. Te a kenyérnél, jóllakásnál messze elõbbre helyezted Isten akaratának a megvalósítását. Bármi is az ára ennek.
Ezért olyan szép a Te életed. Isten akaratát követve tanítottál, gyógyítottál, szolgáltál, szenvedtél és haltál meg. Mindig Istenre figyelve, mindig mások érdekében.
Uram!
Érzem: itt van a leglényegesebb eltérés a Te életfölfogásod és az én gondolkozásom között. Én mindenekelõtt magamra hallgatok. Féltékenyen megkapaszkodom abban, amim van. Belõle - még a legközelebb állóknak is - csak annyit engedek át, amennyit lehetetlen megtartanom. De ebben van az oka annak is, hogy a Te szép életeddel szemben miért annyira szánalmas az enyém.
A szép élet kulcsa - az önmegtagadás.