Megkoronázod az évet javaiddal. (Zsolt 65,12)
Isten nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevõtök volt, a mennybõl esõt adott nektek és termést hozó idõket; bõven adott nektek eledelt és szívbéli örömet. (ApCsel 14,17)
Elhoztad nekünk a világosságot, Urunk. Adj erõt látni benne!
Õ tárja fel a mélyen elrejtett titkokat. (Dán 2,22)
Mindannyiunknak vannak titkai. Vannak érzések, gondolatok, vágyak, félelmek, amelyeket nem lehet másokkal megosztani. Vannak olyan dolgok, amelyeket szégyellünk. Sokszor egyedül maradunk ezekkel a félelmekkel, szorongást érzünk, és esetleg kilátásunk sem lehet arra, hogy valami változhat.
Valaki mégis van, akivel ezeket a terheket megoszthatjuk. Van, aki már akkor tud ezekrõl, amikor bennünk még nem is körvonalazódtak teljesen. Õ a mi Urunk.
Habár tud minden féltett, szégyellt titkunkról, nem kell tõle félnünk. Tisztában van azzal, hogy egyszerû emberek vagyunk, és elfogadja minden olyan vonásunkat, amit mi szégyellnénk.
Ha úgy érezzük, a titkaink miatt sötétségbe kerültünk, hozzá nyugodtan fordulhatunk, mert csak rajta keresztül vezet az út a világosságba. A mi Urunk a Világosság, akiért megbocsáttattak a mi bûneink. Ebben bizakodva tárjuk ki neki szívünket.
A te igazságod a mi õrizõnk, a te életedbõl élünk mi; a te fényedben ismerhettük fel elõször a fényt. Uram, a te jóságod az égig ér, a te igazságod a fellegekig. (Gerhard Valentin)
Adj erõt, Uram, hogy felismerhessem igazságodat, adj kedvet arra, hogy téged keresselek. Ámen.