Uram! Nyisd meg szemeimet, hogy lássalak!
Én pedig meglátom orcádat, mint igaz ember, öröm tölt el, ha meglátlak, amikor felébredek. Zsolt 17,15
Az álmok képek, furcsa arcok. Titkok, melyek el vannak rejtve szemeink elől. Figyelünk, hogy hátha meglátjuk, de hiábavaló minden fáradozásunk. Az emberi kíváncsiság régóta él bennünk. Vágyunk arra, hogy Istent színről színre lássuk, de ez nem adatik meg mindenkinek. Képek, furcsa istenképek élnek bennünk, de ezek segítségével könnyebb elfogadnunk létét. Könnyebb olyan dologban hinni, amelyeket eszünkkel fel tudunk fogni. Isten mégis el van rejtve szemünk elől, mert ő hatalmasabb minden láthatónál. Őt nem a szemünk szerinti látással kell elfogadnunk, hanem a szívünket kell kitárni ahhoz, hogy meglássuk.
Ha szívünk megnyílik előtte, akkor az álomból felébredve felismerjük őt. Az álmok képek, furcsa arcok. Néztük őket, de nem láttuk. Érteni akartuk őket, de nem értettük. Most minden más. A vakságból hirtelen látókká váltunk. Az istenképek talán megmaradtak, de már csak halványan. Nem kell a látásunkhoz hamis kép, mert ő felfedte magát előttünk. Belépett életünkbe, és személyes kapcsolatba lépett velünk. Megtapasztaltuk közelségét, és ez tesz bennünket látókká.
Most szemtől szemben állunk, Kik egyszer kínban szétszakadtunk s én boldogan lépek be örök hazába. Világok végtelenjén túl kezdődik az igazi véletlen, Hol nincs többé izzó nap, sár, arany, Nincs vér, virág, nincs felhő, nincs könny és félelem. Túl mindenen Örökkön áll az Isten. (Sipos Domokos)
Mennyei Atyánk! Segíts bennünket tiszta látásra! Kérlek, add, hogy ne a hamis istenképek lebegjenek szemünk előtt! Légy velünk, hogy nyitott szívvel figyelhessünk rád! Ámen.