Nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. János 16, 32b.
Aki valóban keresztyén akar lenni, annak olyan segítség és erő után kell néznie, amely önmagában mindenre elégséges. Hogy senkire ne szoruljon, és szükségében ne kelljen jobbra-balra kapkodnia.
Krisztus kegyelméből a mi erőnknek bennünk kell lennie. Dávid is átélte ezt, azért mondja a 142. zsoltárban: "Tekints jobbra és lásd meg, hogy senki sincsen, aki ismerne, nincsen számomra menedék; senki sem tudakozódik felőlem." Bizony a keresztyének minden időben el- és magukra hagyatottak. Akik segítenének, nem tudnak, akik pedig tudnának, nem akarnak. Sőt sokszor ezekből lesz a leggonoszabb ellenség. Ezért legyen az erőnk magunkban és nem másokban. Jól jegyezzük meg ezt, mert a keresztyén ember szenvedése elhagyatottsággal kezdődik. Feltétlenül magadra maradsz, ha előbb nem, a halálban. Lássa el hát magát minden keresztyén erővel, hogy kéznél legyen. A mi erőnk pedig Krisztus, aki nekünk egyetlen vigasztalás és segedelem - amint ígérte.
Sem világot, sem eget
Nem óhajt, nem kíván lelkem,
Csak egyedül tégedet
Akiben mindent fölleltem.
Te vagy az én Megváltóm,
Jézust el nem bocsátom.
Jn. 16.32 Ímé eljő az óra, és immár eljött, hogy szétoszoljatok kiki az övéihez, és engem egyedül hagyjatok; de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.